Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Kötelmi jog. 435 'expeditio, ügydarab-kezelés, másolás és egyéb munka ellátásában állottak. Utóbb egy altisztnek osztotta ki felperes addigi munkaköre, a mi szintén azt mutatja, hogy a teendők alsóbb minőségű, segédhivatali teendők voltak. Alperes perbeli álláspontja az volt, liogy hivatalnokai nem követelhetik valamely határozott munkakör kiosztását, hanem ebben a tekintetben kizárólag az igazgatóság határozatának vannak alávetve. Ezt az álláspontot nem lehetett helyesnek elfogadni. A szolgálati rendtartás 23. §-ában elsősorban a hivatali állás természete van mint olyan említve, a min a hivatalos kötelességek •alapulnak. Ezzel függ össze a 43. §-nak az az intézkedése, hogy áthelyezés esetében a vasuttársulat a hivatalnokot képességének és rangfokozatának megfelelő állásba helyezheti át. A szolgálati szabályzat 30. §-a értelmében a hivatalnok hivatalos ügykörén kivül eső szolgálatot is köteles teljesíteni, ha a vasuttársulat érdeke kívánja. Azonban ebből az intézkedésből nemcsak hogy nem következik az, hogy a hivatalnok munkakörét egyedül az -elöljárók akarata határozza meg, hanem ellenkezőleg az következik, hogy a szolgálati rendtartás értelme szerint minden hivatalnaknak megvan az őt állásánál fogva megillető rendszerinti ügyköre, a melyen kivül eső teendőt a hivatalnok csak kivételes esetekben köteles teljesíteni. Ez a következtetés egyezik meg a dolog természetével is. Alperesnek az az álláspontja, hogy az igazgatóság bármely hivatalnokot bármilyen teendőkkel megbízhat, annyit jelentene, hogy az igazgatóság a legmagasabb képzettségű hivatalnokoktól a legalsórendü teendők végzését kívánhatja meg. Már pedig a szolgálati viszony, a melybe a hivatalnok a vasuttársulattal szemben lép, kifejezett külön kikötés nélkül is annyit jelent, hogy az alkalmazott csak a forgalomban szokásos módon, azaz •egyrészről a szolgálat követelményeinek, de másrészről a saját egyéniségének is figyelembevételével, tehát oly módon, hogy a szolgálati kötelességek meghatározása a szolgálat természetétől és a hivatalnok egyéniségétől függjön, nem pedig ugy, hogy a teendők meghatározása kizárólag az alkalmazó tetszésére legyen bizva stb. Jogos volt felperesnek az az álláspontja, hogy a neki kiosztott munkát nem akarta végezni, mert állandóan ily munka végzése a fentiek szerint nem egyezett meg felperes állásával és igy felperesnek nem volt kötelessége azt teljesíteni és mert alperes maga sem állította, hogy valamely oly kivételes körülmény forgott fen, a mely a szolgálati szabályzat 30. §-a értelmében felperes kötelességévé tette azt teljesíteni. Az 1900 november 29-én kelt 2. •/. alatti levél szerint alperes igazgatósága felfüggesztette a szolgálattól felperest és elrendelte ellene a fegyelmi eljárást és ennek folyamán 1901 május 6-án tartott ülésében lefokozással büntette felperest. A lefokozás -okául a 3. alatti határozat szerint főképp az szolgált, hogy felperes vonakodott a neki kiosztott teendőket teljesíteni. A fentiekből kitűnik, hogy ez nem lehetett jogos ok a fegyelmi büntetés kiszabására, mert felperes joggal tágadta meg a neki kiosztott teendők teljesítését. Ennélfogva meg kellett állapítani, hogy alperes igazgatósága 28*