Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

434 Szolgálati szerződés. tására irányuló önálló működési körrel felruházott állása volt, hogy ténykedése az előkészítő munkálatok s ezeknek a fürdőidény alatt a fürdőközönség rendelkezésére bocsátható eredmény közötti kap­csolatnál fogva kihatolt az egész évre, hogy ily állás, mely az egész évre kiható tervszerű munkásságot igényel, évközben csak esetle­gesen kapható s azért felperest az alperesnél elfoglalt fürdőgondnoki állástól való egyoldalú elmozdításánál egy évi felmondási idő illette meg. (Curia 1905 május 9. 716. sz. a.) icgi. Abból, hogy a munkás az évek során a társpénztár ré­szére eszközölt levonások ellen nem tiltakozott, következik, hogy a társpénztár alapszabályait magára nézve kötelezőknek fogadta el, a miért is, ha az alapszabályok szerint a befizetett járulék egyálta­lán nem fizettetik vissza, ugy az elbocsátott munkás a befizetett já­rulékokat nem követelheti vissza, tekintet nélkül arra, hogy mi okból s a fegyelmi eljárás szabályainak helyes vagy helytelen alkalmazá­sával bocsáttatott el szolgálatából. (Curia 1906 január 17. 5888/904.) 1092. Ha a szerződésben a szolgálati viszony azonnali meg­szüntetésének feltételéül a sikkasztás is kiköttetett, ugy ez alatt nem a büntetőjogi beszámítás alá eső sikkasztás, hanem oly cselek­mény értendő, a mely abból áll, hogy az alkalmazottak őket meg nem illető jövedelmeket beszednek, a nélkül, hogy azokat nyomban a gazdának átszolgáltatnák. (Curia 1905 deczember 19. I. G. 551/905.) 1093. A szolgálati viszony, a melybe a hivatalnok a vasuttársu­lattal szemben lép, kifejezett külön kikötés nélkül is annyit jelent, hogy az alkalmazott csak a forgalomban szokásos módon, azaz egy­részről a szolgálat követelményeinek, de másrészről a saját egyéni­ségének is figyelembevételével, tehát oly módon, hogy a szolgálati kötelességek meghatározása a szolgálat természetétől és a hivatal­nok egyéniségétől függjön, nem pedig ugy, hogy a teendők megha­tározása kizárólag az alkalmazó tetszésére legyen bizva. Ha egy al­kalmazott (titkár) a neki kiosztott s állásának meg nem felelő munka (másolás stb.) végzését megtagadja, ugy ez nem képez enge­detlenséget, s ez okból a fegyelmi jog gyakorlásának helye nincs, s igy az elbocsátást kimondó határozat jogtalan és az alkalmazott kár­térítést követelhet azért a kárért, a mely illetményeinek részben és utóbb egészben történt visszatartásából reá hárult. A kir. törvényszék: Felperes 1890 május 25-én kelt irat­tal a IV. rangfokozat 3. osztályába léptettetett elő s a titkári czim illette meg. Az 1900 június 10-én kelt levéllel az üzletigazgatóság felperest Sopronból a győri osztálymérnökséghez áthelyezte. Felpe­res előadta, hogy itt alsóbbminőségü oly munkakört kapott, a mely a titkári állásnak nem felelt meg és a melyet altisztek szoktak vé­gezni. Ebben a tekintetben alperes főmérnöke azt vallotta, hogy fel­peres teendői segédhivatali teendők voltak és hogy e teendők a posta-

Next

/
Thumbnails
Contents