Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Kötelmi jog. 427 jogot arra, hogy az esetben, ha a község később több vásár tartására nyer jogot, ezen ujabbi vásárokon a helypénz szedését igényelhessék. (Curia 1905 október 12. 500/1905. sz. a.) 1071. Ha a haszonbérlő nem a köztereket, hanem csak a város bel- és külpiaczán és az ezekhez tartozó tereken a vásárhelypénzszedési jogot vette haszonbérbe, ugy ez nem zárja ki azt, hogy a város az illető közterek valamely részét a saját egyéb czéljaira használja fel, és e mellett csak az áll kötelességében, hogy a jelentkező szükséglethez képest a vásári árusok zavartalan elhelyezéséről gondoskodjék. Ha a szerződő felek a szerződésből keletkező viszonyukat szerződésileg különlegesen szabályozzák, a szerződő felek jogainak és kötelezettségeinek megállapítására nem az általános anyagi jogszabályok az irányadók, hanem maga a szerződésnek különleges rendelkezése alkotja az alkalmazandó anyagi jogszabályt. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint a felek a szerződést egymás között az iratokhoz csatolt „árverési feltételek" czimü okiratban foglalt kikötések mellett létesítették; már pedig e szerint az okirat szerint felperes alperestől nem a köztereket, hanem kifejezetten az alperes város bel- és külpiaczán és az ezekhez tartozó tereken a jóváhagyott árszabály értelmében a vásárhelypénzszedési jogot vette haszonbérbe az 1901 február i-ső napjától az 1904 január 31-ik napjáig terjedő 3 évre; következésképen az alperes részéről a köztereken elhelyezett illető barakkok és engedélyezett anyaglerakás nem esnek a vásári térfoglalás fogalma alá, és a bérlemény tárgyát jogellenesen nem is érintik, mert a felek közötti szerződés nem zárja ki azt, hogy alperes az illető közterek valamely részét a saját egyéb czéljaira használja fel, és e mellett alperesnek csak az állott kötelességében, hogy a jelentkező szükséglethez képest a vásári árusok zavartalan elhelyezéséről gondoskodjék; ámde a felebbezési bíróság valónak fogadta el, hogy alperes kellően gondoskodott arról, hogy ha a vásári árusok a rendelkezésre álló rendszerinti helyiségeken aránytalanul nagyobb számban jelentkeznek, egyéb alkalmas helyen helyeztessenek el, azonban ennek szüksége valósággal elő sem fordult. (Curia 1905 február 14. G. 724/1904. sz.a.) 1072. Ha a haszonbérlő a haszonbérbeadóval szemben arra kötelezte magát, hogy az utóbbi által megvett ingatlanokra bekebelezett terheket kifizetni és ennek ellenében a bérlő javára egy meghatározott összeg, mint kölcsön erejéig a zálogjog bekebeleztetett, az ily körülmények közt a bérlő által történt fizetés folytán az eredeti hitelező követelési és végrehajtási joga megszűnt ugyan s a követelés a bérlőre engedményeztetett is, de ő az eredeti hitelező végrehajtási jogába még sem léphet ,mert szerződésében más megállapodást fogadott el. (Curia 1905 deczember 30. I. G. 407/1905. sz. a.)