Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 11. 1904 (Budapest, 1907)

54 Btk. 112. §. A perbeli ügyvéd tudomásvétele az indítvány! cselekményről. 151. C: Az elévülés idejének kezdetére nézve nem az az irányadó, hogy a magáninditványra üldözendő büntetendő cselekmény elkövetése mikor jutott tudomására a sértett felek perbeli ügyvédének, hanem hogy mikor szerzett arról tudomást az indítványra jogosult sértett fél, mint akinek erre vonatkozó felhatalmazása nélkül az ügyvéd a magánvádra üloiözendő büntetendő cselekmény miatt joghatályos feljelentéssel nem léphet fel. (1904. máj. 31. 5017.) Az inditványí határidő kezdő és utolsó napja. 152. C: A Btk. 112. §-a nem enged kétséget arra nézve, hogy «az a nap<», «a mely napon*dr. H. B. az ellene Ifolyamatban volt fegyelmi ügyben hozott elutasító végzésről tudomást szerzett (1902. oki 14.) a három hónapi inditványozási határidő kezdő napjának tekintendő; a Btk. 3. §-ának ama rendelkezése folytán pedig, hogy la Btk. alkalmazásánál a hó a közönséges naptár szerint számitandó, a sértett inditványozási jogának határideje 1903. január 13-án lejárt Eszerint az inoitványra jogosított dr. H. B. sértett fél feljelentését 1903. január 14-én, tehát elkésetten nyújtotta be a bírósághoz. (1904. márczius 10-én. 2214. sz.) Az inditványí határidő kezdete: a) többek ellen elkövetett hamis vád vétségénél, midőn sértettek az indítványt különböző időben terjesztették elő; 153. C: A vádlott által tett feljelentés folytán fegyelmi eljárás nem indíttatott, tehát a vádlottnak terhére rótt cselekmény miatt a bűnvádi eljárás a Btk. 229. §. szerint csak a sértett fél indítványára indítható meg. Minthogy sértettek a hamis vádról 1903- szept. 12-én, illetve 17-én nyertek tudomást, B. Gy. indítványát még 1903. szept. 17-én Sz. L., O. B. és F. A. pedig 1904. jul: 5-én vagyis az elsőfokon megtartott főtárgyaláson terjesztették elő, eszerint B. Gy. sértett a vádlott ellen az eljárás megindítására szükséges magáninditványt a törvényes határidőben adta be, Sz. L., O. B. és T. A. sértettek pedig az inditványt elkésetten adták be. A törvényszék tehát a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta, midőn Sz. L., O, B- és F. A. sérelmére elkövetett és vádba vett cselekmény miattixis elitélte vádlottat; a T. pedig helyesen járt el, mid'őn vádlottat 3 rendbeli hamis vád vétségének vádja alól felmentette. (904. nov. 2. 6763.) b) ugyanazon rágalmazó állítás ismétlése esetében; 154. C: A sértett mint főmagánvádló az ellenében elkövetett vétségről s annak elkövetőjéről már 1902. aug. 28-át megelőző idben is tudomást nyert annyiban, hogy vádlott a rágalmazó állítást G. M.