Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

604 Kötbér és szerződési érdek. 1875j^xv 11 által, minélfogva a kötbér károsodás kimutatása nélkül is megítélhető s 73—275 §§ kikötésének nem képezi feltételét a vagyon jogi érdeknek kapcsolatos megjelölése. De másfelöl a kötbérnek kikötése nem bir az önálló, szerződésnek jellegével, hanem csak egy már létesített szerződési viszony biztosítására szolgál. Ennélfogva a főszerződésből kell kitűnni annak az érdeknek, melynek biztosítására a kötbér szolgál és az csak ennek az érdeknek sérelme esetén Ítélhető meg. Az A) a. bérleti szerződés azonban nem tartalmaz tilalmat a felp. által kibérelt gyógyszertár eladására; annak IX. pontja szerint csupán az elővételi jog van a felp. részére biztosítva. Miután pedig A) a. szerződés egyelőre csak egy esztendőre jött létre, s annak további bérbe adása a VIII. pont szerint a bérbeadó alp. tetszésére volt bizva, a IX. pontban a felp. részére biztosított elővételi jog kikötésének értelme sem lenne, ha a szerződési év alatt az alp.-re nézve az eladási tilalom fennállott volna. Ebből következik, hogy a X. pontnak a kötbér kikötésére vonatkozó az a rendelkezése, hogy a bérbeadó alp. a kötbért megfizetni köteles, arra az esetre, ha a gyógyszertárt a bérleti idő eltelte előtt harmadiknak eladná, a felp.nek csak a IX. pont szerint kikötött elővételi jogát kívánta Ibiztositani. A felp. által vitatott az az érdek, mely a gyógyszertárnak az egy évi szerződési időtártam alatt való el nem adhatásában; s nála azért állott fenn, hogy azon idő alatt alkalma és módja lehessen annak megvétele czéljából a jövedelmezőséget kitudni, a szerződésben kifejezést nem nyervén, annak sérelme az eladás folytán az alp. kötbérfizetési kötelezettségre nézve nem bírhat befolyással, következőleg a felebbezési bíróság annak figyelmen kivül hagyásával a szerződés magyarázatánál is a kötbérre vonatkozó jogszabályok alkalmazása körül jogszabálysértést el nem követett. Másodsorban a felp. azt a panaszt hozta fel, hogy a részére biztosított elővételi jognak szempontjából is a felebbezési bíróság helytelenül mondotta ki azt, hogy az alp. az ez irányban őt a szerződés alapján terhelő kötelezettségnek megfelelt. A felebbezési bíróságnak irányadó tényállásában meg van állapítva, hogy az alp. a felp.-t az elő^ vétellel megkínálta, ez azonban azt megtagadta. E szerint a felp.-nek (módjában volt elővételi jogát gyakorolni, a mennyiben tehát azt nem gyakorolta, és fenn nem tartotta, most már nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy az alp. részéről az elővételi ajánlat azután tétetett meg előtte, a mikor szóbeli megállapodással a gyógyszertárt már eladta volt, mert az alp.-nek ez az eljárás csak akkor volna lényeges, ha a felp. elővételi jogát fentartotta s ennek gyakorlásában képezne akadályt. Ne a kifogásolhatja az ajánlattételnek komolyságát sem, mert ez csak a válaszadásnak megtagadására szolgálhatott volna okul. A felebbezési bíróság tehát nem sértett a tényállás megállapításánál eljárási jogszabályt azzal, hogy a felp. részéről ezen nem ügydöntő ténykörülmények bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását mellőzte. (1896. szept 24. I. G. 177. sz.)