Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)
A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 599 nem élt és midőn alp., mint hitelező U. V. örököse, a marasztaló Ítélet I875:xxxvn: alapján ellene végrehajtást elrendelő végzés ellen jogorvoslattal nem 270**§ élt, habár a végrehajtatóval még a harmadbirósági ítélet hozatala előtt bírói megintés utján közölte, hogy az egyenes adósok végrehajtási alapul szolgálható ingatlan vagyonnal bírnak s igy a marasztaló ítéletben felvett az a feltétel, hogy felp. mint kezes, csak annyiban tartozik fizetni, a mennyiben a hitelező az egyenes adósoktól kielégítést nem nyerne, be nem állott: ily körülmények közt nemcsak alp., illetve jogelőde követtek ei mulasztást az által, hogy az adósok ellen 1873—1885. évig végrehajtást nem kértek, s hogy felp. ellen a végrehajtást szorgalmazták a nélkül, hogy előbb az egyenes adósok ingatlanaira végrehajtást vezettek volna; és igy kizárólag alp. terhére nem róható, hogy felp.. a végrehajtási eljárás súlya alatt alp> követelését teljes összegben kifizetni kénytelen volt. De eltekintve attól, hogy felp.-nek módjában állott volna a megkárosítást jogszerű uton magától elhárítani, felp. kártérítési keresetével elutasítandó volt, mert a hitelező a kezesnek csak annyiban felelős, a mennyiben az adósság behajtása körül késedelmesség által a kezesnek megtérítési visszkeresetében kárt okozott. R., S. és T. a. csatolt törvénykönyvi másolatokkal bizonyította azt, hogy ugyanaz a vagyon, a mely az egyenes adósoknak akkor volt, a mikor alp. ellenük sikertelenül végrehajtást vezetett s mely vagyonra alp.-t az intőlevélben figyelmeztette, jelenleg is mint végrehajtási alap végrehajtás alá vonható; következésképp felp. mivel sem bizonyította, hogy ő az egyenes adósok elleni visszkereseti jogával alp. mulasztása folytán már nem élhet. (93. szept. 12. 3436. sz.) Gondosság. 1000. Győri T.: Az elsőbiróság ítélete abban a részben, a melyben 27l. §. felp.-nek alp. ellen való kereseti jogát megállapította s alp.-t 850 frt 50 kr. kárnak s jár. fizetésére kötelezte, felhozott indokai alapján annyival inkább hhagyandó volt; mert a tüzelő fának tőzsdei vagy piaczi ára nem lévén, a fenforgó esetben nem a Kt. 356. §. 2. pontja, hanem annak 353. §-a nyer alkalmazást, e szerint pedig felp. szenvedett kárát szabadon felszámithatja és abban csakis a Kt. 271. §-ában szabályozott rendes kereskedői gondossággal járó azon általános kötelezettsége korlátozza, hogy az ügylet lebonyolításánál ugy tartozik eljárni, hogy saját érdekének megóvása mellett az ellenfélnek felesleges kiadást ne okozzon; ennek a kötelezettségnek pedig felp. megfelelt, a mennyiben az ügylet teljesítésének a helyén a fedezeti vételt megkísérelte és csak akkor, a mikor a tanuk által bizonyítottan, Szombathelyen, szerződésszerű fát nem kaphatott, kötötte meg a fedezeti vételi ügyletet Bécsben és pedig itt is oly feltételek mellett, a melyek a bécsi tőzsdekamara árjegyzékének teljesen megfelelnek. Ellenben az elsőbiróság által megitéltnek részben való megváltoztatása mellett felp. 202 frt 50 kr. s jár. irányuló keresetével elutasítandó volt, mert... arra nézve, hogy a felszámított 5400 forinton felül 202 frt 50 krt fizetett volna, nem szolgáltatott bizonyítékot. C: Hh. (95. nov. 12. 484/94. sz.)
