Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 597 995. Pozsonyi T.: Az a körülmény, hogy az alp. mint kezes I875:xxxvn. a Kt. 270. §-a szerinti a közvetlen adóssal egyetemleg felelős, (nem képez- 27(T § hetett akadályt alp. részéről annak a kifogásnak sikeres érvényesithetése ellen, hogy a hitelező felp. a közvetlen adós ellen követelésének behajtása körül késedelmes volt és ezzel az alp.-t a közvetlen adós ellen őt megillető visszkereseti igények érvényesítésétől megfosztotta. A T. mellőzte tehát a fent jelzett alp.-i kifogás figyelmen kivül hagyásra nézve az elsŐbiróság Ítéletében felhozott indokot és azt az Ítélet egyéb indokaiba és azért hagyta helyben; mert az alp. mivel sem bizonyította be a felp. tagadásával szemben azt a perbeli állítását, hogy felp. a közvetlen adósnak a fizetésre halasztást engedett volna, sem azt sem igazolta, hogy a közvetlen adós a kereseti követelés lejárta idejében még oly vagyonnal bírt volna, melyből a kereseti követelés kielégítést nyerhetett. C: Indokaiból helybenhagyja. (1902. jun. 10. 1304/1901. sz.) A föadós ellen történt lemondás hatása. 996. C: Jogszabály az, hogy az adós kötelezettségének megszűnése esetében ipso jnre megszűnik nemcsak a kezesnek, hanem a készfizetői kezességet vállalónak a kötelezettsége is, mivel a készfizető kezesség, habár egyetemleges kötelezettséget szül is, a kezes csak a főadós kötelezettségeért felelős, tehát nem önálló adós; oly jogszabály pedig, hogj az egyenes adós irányában történt lemondás a készfizető kezes kötelezettségét csak akkor szüntetné meg, ha a lemondás a készfizető kezessel szemben is világosan és határozottan ' kijelentik, fenn nem áll. 1901. okt. 22. G. 349. sz.) A kezes megtérítési igénye. 997. C: A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis felp. keresetét arra (alapította, hogy a katymári fogyasztási szövetkezetnek felp. és alp.-ek voltak üzletkezelő igazgatói, hogy a szövetkezet felp.-t és alp.-eket a szövetkezet czéljaira kölcsönök felvételére meghatalmazta, hogy felp. és alp.-ek (saját személyes és egyetemleges lekötelezettségük mellett a szövetkezet czéljaira egy takarékpénztárból kölcsönt vettek fel és ezt tényleg a szövetkezet czéljaira felhasználták, hogy a szövetkezet feloszolván, az illető takarékpénztár hátralékos követelését a szövetkezet ki nem fizette, e hátralék iránt alp.-ek további váltók kiállítását megtagadták és ennek következtében felp. mint váltóelfogadó kénytelen volt azt a hátralékot saját adóssága gyanánt elvállalni, illetve ama hátralék erejéig az illető takarékpénztár részére uj kötelező okiratot kiállítani és hogy ezeknél fogva alp.-ek ama hátralék részét felp.-nek megfizetni kötelesek. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az egyetemleges adóstárs akkor, a mikor a hitelezőnek az egész követelést egymaga elégíti ki, csak a magára vállalt kötelezettségét teljesiti s így neki az a kielégítés egymagában nem ad jogot arra, hogy egyetemleges adós-