Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

596 Kereskedelmi kezesség. 1875:XXXvii alp. által elvállalt kezesség .terjedelmét illeti, ezen pont tartalmából kétségtelen, hogy az korlátozva van olyképpen, hogy a kezesség nem 270' §' terjesztetett ki általában az elsőrendű alp. részére történő összes, hanem csupán csak azon eladásokra, melyeknél a vételár nem hiteleztetett elsőrendű alp.-nek; hanem elsőrendű alp. által a Kt. 345. §-a értelmében a vétel tárgyainak átvételekor fizetendő lett volna, azonban még sem fizettetett, a midőn tehát felp.-nek — az eladónak — követelési joga azonnal az átvétel időpontjában megnyilt és a vételárkövetelés ekkor azonnal érvényesithetővé vált. De másodrendű alp. azt állítja és felp. tagadásával szemben a felp.-nek kinált s ez által el is fogadott főesküvel bizonyítani is ajánlkozott, hogy az A), B), C) és D) alatti számlák szerint végbement vételeknél felp. elsőrendű alp.-nek a vételárakat mindenkor három hóra hitelezte. Ha tehát az első vonalban megítélt főeskü le nem tétele által bizonyítva lesz, hogy felp. az A), B), C) és, D) alatti számlákban jegyzékeit vételárak tekintetében elsőrendű alp.-nek három havi hitelt nyújtott, ez esetben kétségtelen, .hogy .a kezesség hatálya ezen eladásokból eredő vételárakra ki nem terjed, következőleg -ebben az esetben felp. keresetével elutasítandó; mig ellenben ezen főeskünek letételével bizonyítva az lesz, hogy felp. három havi hitelt nem adott elsőrendű alp.-nek és igy az egyes vételárrészletekre vonatkozó követelési jog és vétel tárgyainak átvételével azonnal érvényesithetővé vált, a minthogy a kereset szerint az rövid idő múlva tényleg érvényesíttetett is; ebben az esetben tehát másodrendű alp. mint kezes feltétlenül felelős. Felelős pedig a valóság és mennyiség tekintetében kifogás tárgyává nem tett vételárkövetelésnek az A) alatti számlán alapuló 2127 frt 95 kr. részlete tekintetében, a mint ezt a másodfokú bíróság által helyesen kifejtik feltétlenül a B) C) és D) alatti számlán alapuló további 5440 frt 43 kr. követelési részlet tekintetében attól feltételezetten, hogy felp. a neki másodrendű alp. által kinált és elfogadott főesküt arra, hogy másodrendű alp. az E) alatti okiratban meghatározott kezességet 1891. márczius 18-án fel nem mondotta, leteszi-e vagy sem? Mert igenlő esetben másodrendű alp.-nek vonatkozó állítása meg van czáfolva; ha pedig felp. ezen második főesküt, mely az előadatokhoz képest csak az első sorban megítélt főeskünek letétele után tehető le, le nem teszi; másodrendű alp.-nek a felmondást tárgyazó kifogása bizonyítva lévén, minthogy a B), C) és D) alatti számlák szerint történt eladások az emiitett felmondást követő időre esnek, felp. a T. által vonatkozólag felhozott helyes indokoknál fogva is ez esetben követelésének ezen részével elutasítandó, mig az előbbi esetben másodrendű alp. ezen összegben és járulékaiban is elmarasztalandó volt. (1893. jun. 20. 1079/1892. sz.) 994. C: Az a jogszabály, hogy a kezes felszabadul, ha a követelés a hitelező hibájából a főadós ellenében behajthatatlanná válik, csak akkor nyer alkalmazást, ha a követelés esedékessége határozott időhöz köttetvén, a hitelező ennek bekövetkezte után esne késedelembe. (A C. felülvizsgálati tanácsa: 1901. febr. 7. G. 612/1900. sz.)