Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 593 időbeni tagjai nemcsak a mümalom és szeszgyár alaptőkéje erejéig, I875:xxxvii hanem személyileg is anyagi felelősséget és egyetemleges kötelezett- 2?QZ' séggel szavatosságot vállaltak, és magukat mint készfizető kezesek lekötötték. E szerint VIL-rendü alp. a felp. által I. r. alp. részvénytársaság részére a jövőben nyújtandó kölcsön visszafizetéseért a készfizetői kezességet kezestársaival minden korlátozás nélkül egyetemleges kötelezettséggel saját személyében is elvállalván, e kötelezettsége meg nem szűnt az által, hogy időközben az alp. részvénytársaság igazgatósági tagja megszűnt lenni, mert az A) alatti okirat oly korlátozást, hogy VII. r. alp. a kezességet csak valamely meghatározott időre, vagy igazgatósági tagsági idejének tartamára szorította volna, nem tartalmaz; a felebbezési bíróság Ítéletében nincs tényként megállapítva, hogy VII. r. alp. igazgatósági tagságának megszűntével és később nyújtandó hitelezésekért a kezességet felmondotta és azt felp.-nek tudomására hozta volna; már pedig jogszabály az, hogy a kezes a főadósnak ama kötelezettségeért, a .melyért a kezességet elvállalta, a hitelezővel szemben viszonyai változást szenvedtek, nem a felp. hitelező, hanem csakis a kötelezettségben álló kezestársakkal szemben fenforgó jogviszonyára lehet befolyása. Hasonlóan alaptalan a!zl a panasz is, hogy VII. r. alp. még 1893. évben megszűnvén az N-i első mümalom és szeszgyár részvénytársaság igazgató tagja lenni, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy az ügy eldöntésénél a Kt. 121. §-át nem alkalmazta; mert felp. keresetét alp.-ek ellen nem mint valamely közkereseti társaság tagjai ellen, azoknak a társaság hitelezőivel szemben a társas viszonyból eredő kötelezettségére, hanem az A) alatti kezességi kötelező nyilatkozatra alapította, e szerint tehát a jelen ügy eldöntésénél a Kt. 121. §-ának a közkereseti társaság tagjainak felelősségéről szóló rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnek. De nem bir megállható alappal az a panasz senn, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy VII. r. alp.-t egyetemleges fizetésre kötelezte, jóllehet felp. nem valamennyi kötelezettet idézte perbe és mint kezestárs csak aránylagos fizetésre volt volna kötelezhető; mert az A) a. okirat tartalma szerint a felp. által I. r. alp.-nek nyújtandó hitelezésért alp.-ek egyetemleges kötelezettséggel készfizetői kezességet vállaltak, az egyetemleges kötelezettségből pedig jogilag következik, hogy a hitelező szabad választása szerint a fizetést bármelyik egyes egyetemleges kötelezettől egész összegben követelheti. (1900. nov. 14. I. G. 416. szú 98S. C: Állandóan követett birói gyakorlat az, hogy a hitelező, habár őt akár törvénynél, akár szerződésnél fogva zálogjog megilleti, azoktól vagy azok bármelyikétől, kik neki személyesen és egyetemlegesen adósai, csőd esetén kivül zálogjogára való tekintet nélkül követelhet teljesítést, és e teljesítés tekintetében nincs kötve az őt megillető záDöntvénytár. 38