Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 589 für dieselben». Ezen üzenet — habár abban a kötelezettségnek mily I875:xxxvn. mérvben a minőségbeni elvállalása szószerinti határozottsággal kifejezve 27Q g nem lett is — keresk. kezességi jogviszonyt megállapító nyilatkozatnak lévén minősítendő: alp. a Kt. 270. §-ának utolsó bekezdéséhez képest mint egyetemleges adóstárs a kereset értelmében —• a fenti üzenetküldés döntő ténykörülményére nézve egyéb bizonyíték hiányában megítélt főeskütől feltételezetten — marasztalandó volt. (917/77. sz.) 981. Nagyváradi T.: Az elsőbiróság tényállásként azt állapította meg, hogy az alp. feltétlenül elvállalta a fia ifj. Sz. Gy. tartozásának kifizetését; ezzel szemben a felebbezési bíróság ugyancsak az elsőbiróság által kihallgatott tanuk vallomásából nem találta megállapíthatónak azt, hogy az alp. készfizetői kezességet vagy feltétlen fizetési kötelezettséget vállalt volna. A kir. ítélőtábla azonban a felebbezési bíróság ezen megállapítását, mint jogkérdés eldöntését felülvizsgálat tárgyává tette. A felebbezési bíróság ugyanis a tényállást — annak jogi megítéléstől eltekintve — abban állapította meg, hogy az alp. a fia tartozásának kifizetésére vonatkozó igéretét akként tette, hogy «és ha erre vonatkozó fedezetet a fia által hátrahagyott kész áruk és aktív követelésekből nem találna, ugy azt a sajátjából is kiegyenlíti)). Ezen nyilatkozat joghatályának megállapításánál azonban tekintettel arra, hogy a felp. kereskedő és követelése reá nézve kereskedelmi ügyletet képező hitelbe való eladásokból származik, a Kt. 270. §-át kell alkalmazni és téves a felebbezési bíróság azon érvelése, hogy a Kt. 270. §-a azért nem alkalmazható, mert a kötelezettség-vállalás alp. részéről nem képez kereskedelmi ügyletet; mert a Kt. 270. §-a már akkor is irányadó a kezes kötelezettségének feltétlenségére nézve, ha az ügylet egyedül csak a hitelező részéről képez kereskedelmi ügyletet. A Kt. 270. §-a értelmében pedig a kezes — ellenkező világos kikötés esetét kivéve — nem követelheti, hogy, a követelés behajtása előbb az adós ellen sikertelenül kisértessék meg. Ily világos ellenkező kikötést nem képez azonban az alp. az a nyilatkozata, hogy ha ő nem találna is fedezetet a fia által hátrahagyott készáruk és aktiv követelésekből, ugy azt sajátjából is kifizeti. Sőt ez a nyilatkozat, mely a fizetési kötelezettség elvállalását függetlenné teszi attól, vájjon a fia helyett kötelezettséget vállaló kezes a maga részére talál-e fedezetet, még éppen a készfizetői kezesség elvállalását jelenti; mert a kereskedelmi ügyleteknél oly nyilatkozat, hogy valaki az adós tartozását kiegyenlíti, vagy rendezi, a nyilatkozó feltétlen fizetési kötelezettségét megállapítja. Jogszabályt mellőzött, nevezetesen a Kt. 270. §-át mellőzte tehát helytelenül a felebbezési bíróság akkor, midőn az alp. készfizetési kötelezettségének megállapítását az adós eifieetes beperlése iránti jogról való lemondásra irányuló világos nyilatkozattól tette függővé; de egyszersmind a szerződés értelmezésére vonatkozó magyarázati szabályokat is helytelenül alkalmazta az által, hogy az alp. által idézett nyilatkozatát akként értelmezte, mintha azzal az alp. a kezesség megszorítása nélkül történt elvállalása folytán már törvénynél fogva őt terhelő készfizetői ke-