Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

578 A kereskedelmi ügyletek értelmezése. 1875: XXXVII. II. FEJEZET. tea A kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozatok. 265. §. A kereskedelmi ügyletek értelmezése. 959. Győri T.: A (szerződő felek viszonyát első sorban szerződésük és az ennek tartalmát képező megállapodások, ugy, a mint azokat szavakban kifejezésre hozták, szabályozzák; a szerződés értelmezésének csak akkor van helye, ha a vonatkozó vitás kifejezés kétes értelmű és többféle magyarázatot tür meg; mert a szerződőkről, különösen mikor megállapodásaikat irásba foglalták, fel kell tételezni, hogy öntudatosan használták azokat a szavakat, a melyekbe megállapodásukat öltöztették, főleg kereskedőknél, kik a kereskedelmi forgalmuk körében használt kifejezések értelme tekintetében tisztában lehetnek. Az 1875: XXXVII. tcz. 265., 266. §-ai tehát csak akkor alkalmazhatók, ha a szerződés magyarázatra szorul és kétes értelmű, erre nézve pedig nem elég, hogy a szerződők egyike a szerződés szavainak világos értelmét kifogásolja s kétségbe vonja. (1897. ápr. 22. G. II. 21. sz.) Példák az értelmezésre. 960. C.: Felp.-nek a kereset ellen általában felhozott ama kifogása, közte és feladó M. G. és társai czég közt nem fuvarozási, hanem hajóbérleti és vontatási szerződés jött létre, a tábla indokaiban helyesen meg van czáfolva, valamint az is, hogy alp. a cs. kir. szabadalmazott dunagőzhajózási társulat üzletszabályzatnak 66. §-ára jogosan hivatkozhatnék. Azt is helyesen mondta ki a tábla, hogy nem védekezhetik alp. azzal, hogy a hajólerakományt «biztositás nélkül» (ohne Assecuranz) szállította, mely védekezést azért nem fogadhatja el, mert eme kijelentésének' csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy alp. az áruban történhető kár megtérítése iránt mint biztosító különös kötelezettséget nem vállalt, és nem azt, hogy elhárította volna ama felelősséget, melylyel törv. szerint mint fuvarozó tartozott. De nem lehetett birói figyelembe venni alp. ama kifogását sem, hogy felp. a «Fonciere» biztosító-intézettel, melynél a hajórakomány biztosítva volt, a kárra nézve 500 írtban kiegyezett, hogy ez az összeg részére kiutalványoztatott, s hogy ennélfogva felp. végleg ki volna már elégítve. Mert egészen mellőzve azt, vájjon tartozott volna-e a «Fonciere» biztosító-intézet az F. a. biztosítási szerződés értelmében kárpótlást adni, ama körülmény, hogy felp. a nevezett biztosító-intézettől 500 frtot nyert és ezzel megelégedett nem akadályozza őtet abban, hogy alp. elleni jogát is érvényesíthesse, mivel a biztosító-intézetnek és alp.-nek a felp.-hez való jogviszonya egymástól független külön, sőt külön természetű szerződésben alapulván, a biztosító-intézet és alp. felp. irányában nem közös kötelezettségben állottak, és igy a biztositó-intézet és felp. közt történt elintézés alp.-t a maga kötelezettsége alól fel nem menti, illetve csak az alább emiitett tekintetben bir eme kötelezettségre befolyással. (1886. decz. 14. 375.)