Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

Vétel tárgyának meghatározása. 727 a része, mely fezerint a felperes «kiköti magának, hogy szükséglete I875:xxxvn. szerint ugyanazon ár mellett a folyó 1900. évben a kötött 30 wag- 33QCZ"§ gonnál többet is átvehet», nem tartalmaz perfekt vételi jogügyletet, mert abban a vétel tárgya a mennyiség tekintetében oly mértékű hatá­rozottsággal, amint ezt a Kt. 336. §-a ahhoz, hogy a vétel megkötöttnek tekintessék, nyilván megkivánja, megállapítva nincs. A szóban forgó kikötésben foglalt az a kitétel, hogy a felperes a «szükséglete szerint» vehet át többet is, nem határozza meg a felperes által átvehető többletet; ennek a kitételnek ugyanis — fogalmazása szerint — nem tulajdo­nitható az az értelem, hogy a felperes fakereskedési üzletének a szükség­lete szolgálna az átvehető famennyiség tárgyilagos mértékéül. De olyan értelem sem tulaj donitható a felperes keresetének alapját tevő emii­tett kikötésnek, hogy annak alapján a felp. «egy pár» waggon bükk­hasábfa szállítását követelhetné az alperestől. Ez a kikötés csak ké­sőbb megkötendő vételre vonatkozó előszerződést képez, melynek tel­jesítése a szándékba vett adásvételi jogügylet végleges megkötése által történik, s amelynek megszegése csak arra nyújt jogszerű alapot, hogy a vételi ügyletet megkötni hajlandó szerződő fél az azt megkötni vona­kodó másik féltől esetleges kárának megtérítését követelhesse. (1901. jun. 12. 3180. sz.) C: A vételi ügylet abban az esetben megkötöttnek tekintendő, ha a felek a vétel tárgyát csak ugy jelölték meg, hogy a vevő <'szük­ségletét» veszi meg az eladótól, mert a kereskedelmi forgalomban szo­kásos «üzleti szükséglet» elnevezés alatt a szerződő fe­lek a vétel tárgyát a mennyiség tekintetében is a meg­kívánt határozottsággal jelölték meg, a mennyiben ezen elnevezés alatt kétségtelenül a vevőnek a rendes üzleti forgalomban megkívánt áruszükséglete értendő. Mindazonáltal a peres felek közt a kereseti 30 waggon bükkfa tekintetében vételi ügylet nem jött létre, mert a kötlevél a\zon tartalmát, mely szerint a felp. kikötötte magá­nak, hogy a megállapított egységár mellett szükséglete szerint a kötött 30 waggonnál többet is átvehet, a szerződő felek a tanuknak a sommás eljárási törv. 64. §-a szerint mérlegelt vallomása alapján megállapít­hatóan ugy értelmezték, hogy felperesnek a már megvett 30 waggon bükkfán felül még csak 6—7 waggont fog az alperes a eflp.-nek szük­ség esetében szállítani. Minthogy pedig B. I. tanúnak a számlák tar­talmával támogatott vallomása szerint alperes ezt a 6—7 waggon több­letet ,vagyis összesen 37 waggon fát szállított alp.-nek, a másodbiróság ítéletét az itt felhozott és a benne foglalt egyéb — ezzel nem ellenkező — indokok alapján kellett helybenhagyni. (1902. febr. 25. 1176/1901. sz.) Saját termés mint a vétel tárgya. 1252. C: A saját termésnek előre való eladása esetében a vétel tár­gyát egyedi áru képezi s ily esetben a vétel tu 1 a j do nk é p e n

Next

/
Thumbnails
Contents