Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 659 utódának megfizetni; tekintve, hogy felp.-nek azon előadása, miszerint I«<5:XXXVII. a biztosítási kötvény kiállíttatott és alp.-nek megküldetett, de általa 295—21*8. §§, el nem fogadtatott, valónak tartandó azért, mert alp. az ezen körülményre kínált főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta (polg. törv. rendts 234. §.); tekintve, hogy alp. nem lenne ugyan kötelezhető a biztosítási szerződés folytatására, de igenis kötelezendő az A) alattiban vállalt kötelezettség teljesítésére, mivel itt nem a visszatérő időszakokban fizetendő dij megtagadásáról (Kt. 505. §.), hanem a biztositási szerződés létrejötte esetére kötelezett első díjrészlet és járulékai megfizetéséről van szó: mindezeknél fogva a kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik és az elsőbirósági ítélet hagyatik helyben. (1884. jul. 22. 316.) A jóhiszemű tulajdon és zálogszerzés. A 299. §. üzletátruházás esetére nem alkalmazható. 299-300. §§. 1119. Debreczeni T. : Az anyagi jogszabály megsértését a felp. abban találja, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta az 1875 : XXXVII. tcz. 299. §-ában foglalt azt a jogszabályt, hogy azon áruk, melyeket a kereskedő üzleti körében elárusított és átadott, az esetben is a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek át, ha az eladó tulajdonos nem volt. A felp.-nek ez a panasza is alapos, mert az eddig megállapított tényállás szerint a perben arról van szó, hogy H. M. a tulajdonában volt fürészgyárat és fatelepét az azon lévő összes faanyag-készlettel együtt a máramaros-szigeti takarékpénztárnak eladta és a felp. a feldolgozás végett H. M.-nek átadott és a telepen volt fanemüinek kiadatását kéri. A fentemiitett eladásra pedig a Kt. 299. §-a nem alkalmazható, mert a kereskedő üzleti körében teljesített eladásnak nem tekinthető az, mikor az egész üzletét elacVa, a mi az üzlet rendes folytatásának körén kívül áll. Minthogy pedig ily körülmények között fontossággal bír annak a ténynek a megállapítása, hogy az eladott összes faanyag között volt-e oly faanyag is, mely a felp. tulajdona s hogy ez a fa természetes vagy feldolgozott állapotban jelenleg is meg van-e? de, bár a felebbezési bíróság Ítéletéből következtetni lehet, hogy ezeket a tényeket valóknak tartja, mégis abban a tényállás ebben az irányban megállapítva nincs, mert sem az elsőbíróság ítéletében megállapított tényállásról ki nem jelenti, hogy azt magáévá teszi, sem pedig maga ebben az irányban a tényállás megállapítására ki nem terjeszkedik s ez a megállapítás egyéb tekintetben is a felek által érintett körülményekkel szemben hézagos; minthogy továbbá a felülvizsgálati bíróság maga a tényállás megállapításába az 1893: XVIII. tcz. 197. §-ának második bekezdésében említett esetek szük körén kivül bele nem bocsátkozhatik s a per érdemére vonatkozóan irányadóul csak a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást veheti: ezért a kir. tsz. Ítéletét az id. törv. 204. 42*