Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek általár.03 határozatai655 lek, hogy a hamisítást alp. segédje, H. S. követte el, akinek felp. 1895. l875:XXXvn. aug. 15. nyomban, midőn szolgálatba lépett, azonnal felmondott s ^2ií—29i §§ ki aug. 28-án, a hamis cheque beváltását követő napon, az üzletet végképp elhagyta. Maga felp. mondja, hogy H. S. külső megjelenése által is a megbízhatatlanság benyomását költötte fel. Ugyancsak maga felp. adta elő, hogy a cheque-ürlapokat az üzletben nyitott fiókban tartotta, melyhez H. S., a ki tudta, hogy az űrlapok ott vannak, könynyen hozzájuthatott. Nyitva hagyta felp. a fiókot akkor is, midőn aug. 27-én délben az üzletből eltávozott s ott magára hagyta H. S.-t. Ezek a beismert tények megállapítják felp. vétkességét, ki nyilván nem járt el a kellő kereskedői gondossággal akkor, midőn a cheque-lapokat hozzáférhetőkké tette oly segédnek, kiben bizni a legkisebb oka sem volt. De a mint felp. az űrlapok őrzése, viszont alp. a hamis cheque beváltása körül vétkes könnyelműséget tanúsított. A feleknek egymással és a büntető iratok tartalmával egyező előadása szerint ugyanis a cheque beváltása aug. 27-én délután történt, midőn a bank hivatalnokai csak kevéssé voltak elfoglalva; a chequet P. B. liquidálta ós F. J. fizette ki; ezen hivatalnokok egyike sem hasonlította össze az utalványt felp.-nek banknál letett aláírásával. S. A., az intézet hivatalnoka vallotta ugyan a büntető bíróság előtt, hogy az aláírásokat összehasonlította, azonban nem mondotta és a felebbezési tárgyaláson alp. birói kérdésre nem kívánta állítani és bizonyítani, hogy ez a,z összehasonlítás a kifizetés előtt történt s nem mondta a tanú, de birói kérdésre alp. sem kívánta a felebbezési tárgyaláson állítani és igazolni, hogy S. A.-nak a cheque beváltása körül bármi teendője volt. Sőt határozottan kijelentette az alp., hogy a bank nem utasította s nem utasítja közegeit arra, hogy a beváltandó utalványokon levő aláírásokat hasonlítsák össze a cheque-tulajdonosoknak a banknál levő aláirásaival. Alp. tehát rendszeresen mellőzi és a fenforgó esetben is mellőzte azt a gondosságot, a mely már a kifejtettekhez képest a szerződés világos tartalma szerint és a dolog természeténél fogva is az aláírás vizsgálása körül őt terheli. Minthogy pedig a kir. tsz. összehasonlítván a hamis chequen levő aláírást a bank által 2—47- a. bemutatott valódi aláírásokkal, arra a meggyőződésre jutott, hogy a hamisítás könnyen felismerhető, sőt szembetűnő tényül meg kellett állapítani, hogy a fennforgó esetben mindkét fél vétkességével egyaránt hozzájárult a kár előidézéséhez, mert felp. vétkessége nélkül H. S. nem szerezhette volna meg a chequelapot, $ehát el sem követhette a hamisítást, a bank vétkessége nélkül pedig a bűntettnek sikere nem lehetett. A felek kölcsönös vétkességének jogi következménye az, hogy közösen viselik a kárt. Mert ha döbben harmadik személyt károsítanak, ez utóbbival .szemben egyetemlegesen egymás irányában aránylag vannak kártéri-