Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

654 A hamis cheque veszélye1875te^XVn ^ m* különösen a szerződés 7—9. pontját illeti, melyekre alp. 291 — 294 §§^It, a 1' P°n^ kifejezetten nem űrlapról, hanem a bank űrlapjain kiállított chequeről rendelkezik és mint az elsőbiróság is helyesen kifejti, csak reprodukálja a hamis forgatmány és a hamis nyugtára vonatkozó általános szabályokat; a 8. p. szintén elveszett, vagy eltévedt chequet emlit, a mit űrlapra érteni nem lehet és a hamisításról egyáltalában nem szól; végül a 9. pont arra kötelezvén a számtulajdonost, hogy a cheque-könyv, vagy egyes lapjai elveszéséről a bankot haladéktalanul értesítse, egyrészt kifejezi azt, hogy az űrlapokat gondosan meg kell őrizni, de másrészt nem támogatja, sőt megdönti alp.nek azt a felfogását, mintha a hamisító aláírása a cheque tulajdonosát kötelezné. Mert ha a cheque-szerződésnek, melyet az elsőbiróság mandátum generale-nek nevez, az volna az értelme, melyet alp. annak tulajdonítani kiván, hogy a bank további vizsgálat nélkül beválthat és heváltani tartozik minden chequet, mely a bank űrlapján kiállítva, az intézvényező aláírása rendelt helyen feltünteti az illető cheque-tulajdonos nevét, bár a névaláírás jogosulatlan személytől származik, akkor a banknak érdekében sem állana, hogy a cheque-tulajdonos a lapok elveszésének bejelentésére köteleztessék. De nemcsak ez a rendelkezés, hanem a szerződésnek ^gyéb tartalma is kétségtelenné teszi, hogy a bank és pedig nemcsak a saját, de a másik fél érdekében is vizsgálni tartozik az intézvényező aláírásának Valódiságát. Midőn ugyanis a bank a szerződés harmadik pontjában kiköti, hogy «mindegyik számtulajdonos tartozik saját aláírását, valamint esetleges meghatalmazottainak aláírását is a bank cheque-számfejtőségi osztályánál deponálni s ugyanott minden esetleges változást haladéktalanul bejelenten|i» s midőn a számtulajdonos ennek következtében aláírását le is teszi, mi a fenforgó esetben beismerten tiörtént: akkor a banknak szerződési akarata nem irányulhat arra, illetve a másik fél nem ismerheti fel a banknak oly szándékát, hogy az aláírást csupán irattárilag fogják kezelni, hanem ezen konkludens cselekmények által világos kifejezést nyer a feleknek egyetértő megállapodása, hogy a beváltás végett bemutatott chequet esetről-esetre össze kell hasonlítani a banknál letett aláírással. A szerződés tehát nem szünteti meg a bank felelősségét [hamis cheque beváltása esetén, de arra kötelezi a feleket, a mi egyébiránt már a dolog természetéből következik, hogy az űrlapok megőrzése és az utalványok beváltása körül az üzleti összeköttetés sajátos természetének megfelelő gondossággal járjanak el egymás irányában. Ennélfogva a perkérdés megoldásánál nem mellőzhető a vétkesség kérdése. A felek mindegyike a másik felet tartja vétkesnek. Ez irányban az elsőbiróság ténybeli megállapítása nem lévén kimerítő, azt a felek nem vitás bemondásai alapján következőleg kellett kiegészíteni. A beszerzett büntető iratok tartalmával egyezően előadták a fe-