Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi könyvek. 57 szitésére irányuló rendelkezését, az pedig, hogy a tárgyaláson ügyvédi 1875:XXXVTL képviselet alatt álló felp.-t, bizonyítási kötelezettsége elmulasztásának g** következményére is figyelmeztesse, kötelességét nem képezte. További panasza a felp.-nek az, hogy a felebbezési bíróság a könyvkivonatra alapított kereseti követelésének fennállását, az alp. által el nem ismert áruszállitmányokra nézve is helytelenül tekintette be nem bizonyítottnak, mert a könyveknek szabályszerű vezetését a szakértő véleménye alapján a felebbezési bíróság is elfogadta, az az ítéleti kijelentés pedig, a mely szerint a könyvkivonat bizonyító ereje annak hitelesítésétől van feltételezve, téves és a mennyiben a felebbezési bíróság szükségét látta annak, hogy a könyvkivonat által nyújtott bizonyíték kiegészíttessék, nem lehetett volna mellőznie a felp.-eknek, általa kérelmezett, eskü alatti kihallgattatását. Ez a panasz is alaptalan, mert habár a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás tekintetében a sommás eljárás 75. §-a által fentartott 1875. évi XXXVII. törvényczikk 31. és következő szakaszai rendelkezései értelmében a kereskedőnek szabályszerűen vezetett könyveinek bizonyító erejére az azokból készitett könyvkivonatnak hitelesítése befolyást nem gyakorolhat, a kereskedelmi könyvek bizonyítékot csakis a kereskedőnek a bevezetésnek tárgyát képező tartalom által tanúsított tényeire nézve képezhetnek. Minthogy pedig a felp. könyvkivonatra alapított keresetét az alp. ellen ennek szállított áruk hátralékos vételára iránt indította, követelésének fennállása és jogszerűsége az alp. által tagadott áruszállitmányoknak az alp. részéről való átvétele bebizonyítását feltételezi. Ennélfogva, miután a könyvkivonat bejegyzései szerint szállított áruk átvételének ténye a kereskedelmi könyvek bevezetéseinek tárgyát nem képezheti, a felebbezési bíróság nem sértette meg a kereskedelmi könyvekkel való bizonyításra nézve fennáhó szabályokat, hogy a felp.-ek könyvkivonatát azon áruszállitmányok iránti vételárkövetelés fennállására nézve, a melyeknek átvételét alp. tagadván, a követelés jogszerűsége az átvétel bebizonyítását feltételezte, bizonyítékul nem fogadta el. De nem alapithat a felp. panaszt saját eskü alatti kihallgattatásának mellőzésére sem, mert a felebbezési bíróság tényállásában az alp. által tagadott áruszállitmány átvételét a pernek egyéb adataival nem fogadván el valószinüsitettnek, a sommás eljárásnak az ügyfél esküjével való bizonyításra kötelező szabályait nem sértette meg, hogy az ez irányban bizonyításra kötelezett felp.-t nem valószínűsített kereseti előadására eskü alatt nem hallgatta ki. A felebbezési bíróságnak az a megállapítása pedig, a mely a kereseti előadás valószínűsítésének kérdésére vonatkozik, a bizonyítékok bizonyító erejének szabad mérlegslésén alapulván, felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Végül alaptalan a felebbezési bíróság Ítéletének a perköltség viselése tárgyában tett rendelkezése elleni panasz is, mert a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt, sőt a sommás eljárás 110. és