Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 199 tarthat igényt, és minthogy azon iparos, a ki segédét törv.-es ok nélkül 18 a felmondás határidejének eltelte előtt elbocsátja, köteles neki az idézett törv. 97. §-a értelmében még kilépése előtt azon illetményeket, a melyeket a felmondási határidő előtt élvezett volna, megadni és igy az a körülmény, hogy felp. M. M.-nál a számszerűleg meg sem állapított valamely javadalmazást a felmondás ideje alatt élvezett-e avagy sem, közömbös s annál kevésbbé lehet befolyással a per eldöntésére, mert a fentidézett törv.-es rendelkezésből nyilvánvaló, hogy a segédnek a felmondási időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törv. alapján végkielégítésül feltétlenül megilleti; és minthogy felp.-nek a 3 a.-i szerződés értelmében három havi illetménye fejében 260 frt járt volna: mindezek alapján mindkét alsóbiróság itélet-nd: részben megváltoztatásával alp.-t a' felmondási időre járó illetmény fejében 260 frt tőkében stb. marasztalni, az ezen felüli keresetével elutasító rendelkezésében pedig a másodbiróság ítéletét az itt felhozott és a szabadalmi díj fejében követelt összeg tekintetében megfelelő saját indokai alapján hh. kellett. (1898. jun. 14. 466. sz.) 330. C: A szolgálatba adó csődbejutásakor a szolgálatot felmondáa nélkül elhagyó segéd nincs jogosítva a tömeg ellen felmondási időre járó bért követelni. (802/87.) 331. K. és V. tsz. felebbezési tanácsa : A felp. felülvizsgálati kérelmének helyet ad, az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, s az alp.-t a fizetésre kötelezi. Nincs oly jogszabály, hogy ha a főnök vagy helyettese a segédet a szolgálatból azonnal elbocsátja, a segéd köteles ez ellen felszólalni s a felmondási időre járó illetményét nem követelh3ti, ha a szolgálatból azonnal történt elbocsátásának kijelentése után szó nélkül rög'ön távozik. Ellenkezőleg az ipartörvény 97. §-a biztosítja a segédnek a felmondás időre járó bért, mihelyt törvényes ok nélkül azonnal e^ocsáttatik, amiből önként következik, hogy törvényes ok hiánya eset'ben az azonnal való elbocsátásnak a főnök vagy helyettese részéről veló kijelentene már megállapítja a segédnek a felmondási időre járó iPetményhez való igényét, neki tehát ez igény megszegése v'g tt sem fPIS ól'lásra. som fentartásra szükség nincs, hanem szó nélkül távo'hatik a szolgálatból és érvényesítheti főnöke ellen igényét, következőleg az a tény, hogy az elbocsátás kijelentése után szó nélkül távozott, nem szolgálhat alapul arra a jogi következtetésre, hogy önként hagyta el szrl áVát. Minthogy tehát a felek szerződését képező 2. sz. renrVabály 19. d) pontja szerint csak ismételt verekedés joges't'a fel az alp.-t a segé 1 azonnal való elbocsátásába, az elsőb;róság azonban itőletéhen megállapította, hogy alp. ismétlés es^tá1; nQm bizonyított; minthogy e szerint alp. meg-z^gte a s"érz"d'st midőn folp.-t f l rd's n'l" ül e-ttncs't it% s igy köteles részére a 2. sz. gyári rende-abály 22. pontjában kikötött 14 napi felmondási időre járó 2^ frt nem vitás ös&zegü n.unkabért megfizetni: s minthogy megilleti felp.-t az elbocsátás napjától az azon