Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

200 Jogtalan elbocsátás. tca< hét utolsó napjáig hátra volt három napra eső 6 frt nem vitás összegű 59. §. munkabér is, mert a felmondás a 2. számú gyári rendszabály 22. pontja szerint előbb nem történhetik, mint a hét szombati napjának estéjén: a kir. törv. felp. felülvizsgálati kérelmének helyet adott s az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta. (1900. máj. 28. 154.) Kártérítés jogtalan elbocsátás esetén. 1. A felmondási időre. 382. C: A bpesti kir. tábla ítélete, amennyiben felp. a már jogerősen megítélt 30 frtot meghaladó követelésének 720 frtot tevő részére nézve keresetével elutasittatott, és amennyiben alp. 220 frt tőke s járulékai fizetésére köteleztetett, hh., a még hátralevő tőkerész tekintetében azonban a másodbiróság ítélete megváltoztattatik és alp. köteles felp.-nek a már megítélt összegeken felül még 130 frt tőkét s járulékait 15 nap végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: ítélete indokaiban kifejtett tényállás alapján helyesen állapította meg a másodbiróság, hogy alp. a felp.-t jogos ok nélkül bocsátotta el szolgálatából. Az A. a. szerződés, mely szerint felp. 2 évi időtartamra alkalmaztatott könyvelő gyanánt az alp. üzletében, a szerződési viszonynak 2 éven belül bekövetkezhető megszűnése esetére nyújtandó kárpótlás iránt semminemű rendelkezést nem tartalmazván, a felek közt fenforgó vitás kérdés a törv. rendelkezései alapján bírálandó el. Helyesen mondotta ki a másodbiróság, hogy a szolgálatadó, ki szerzősileg meghatározott időre alkalmazott kereskedősegédjét jogos ok nélkül elbocsátja, ennek kártérítéssel tartozik, ámde ennek összege a fenforgó esetben nem lehet kevesebb, mint amennyit felmondás esetén a törv. meghatároz, ez pedig jelen esetben, tekintettel az 1884: XVII. t.-cz. 92. §-ára, minthogy felp. könyvvezető, tehát fontosabb teendőkkel megbízott segéd volt, 3 havi fizetésre, illetve ellátásra való igény, melynek egyenértéke ez esetben az évi 1200 írtnak V* része = 300 frt, mely összeg felp.-nek az ipartörvény 97. §-a értelmében a szolgálatból való elbocsátásakor a kilépés előtt volt volna kifizetendő. Tekintve pedig, hogy a felp.-nek jogos ok nélkül való elbocsátása 1895. november 10-én történt, fizetését 3 havi, tehát 1896. február 10-ig terjedő időre követelheti, tekintet nélkül arra, hogy ez idő lejárta előtt más alkalmazást kapott-e, vagy nem. Amennyiben tehát a másodbiróság felp.-nek kárpótlásul 170 frtot megítélt, ítéletét hhagyni, további elutasító részében pedig megváltoztatni és a 3 havi illetmény kiegészítéséül alp.-t további 130 frt fizetésére kötelezni kellett. A felp. uj állásának elnyeréseért, illetve annak közvetit's^órt fizetett és a póttárgyaláson felszámított 50 frt tekinLéében a másodbiróság ítélete azért hagyatott helyben, mert azt az 50 frtot felperes a másudbiróságnak helyes indokai szerint alp. * " loen adta ki, mivel arra az esetre, ha felp. ujabb alkalmazást nem kap, alp. köteles lett volna őt az egész szerződési időnek szolgálat nélkül eltöltött részére kárpótolni. A 380 frtot meghaladó követelés elutasítására vonatkozólag a másodbiróság Ítélete