Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. Is elbocsáttatását, az ezt tudató levélre irt válasza szerint csak felmondásként vette tudomásul; az alp. pedig a per folyamán kijelentette, hogy amennyiben az elbocsátásnak jogossága eredetileg meg nem állapíttatnék, az elbocsátásról való értesítését szintén felmondásnak tekinteni és a felperesnek szolgálatát a felmondási időtartamon át igénybe venni kivánja, nem volt figyelembe vehető azért, mert eltekintve attól, hogy a felp.-nek a felebbezési tárgyaláson bemellékelt, az alp.-hez irt levele tartalmából ki nem magyarázható az, hogy1 a felp. az elbocsátás daczára is a szerződési viszonynak további folytatásához ragaszkodott volna, mert abban a felmondási időre kijáró egész illetményének azonnali kifizetését követeli, az alp. a felp.-nek az elboc:áttatásáról nyert értesítésre adott nyilatkozatából kifogást a felmondási időre járó illetmény iránt érvényesített kereseti joga ellenében csak akkor alapithatna sikerrel, ha a felp. nyilatkozata folytán a kereset indítása előtt ő maga is a szolgálati viszonynak tovább folytatását kívánta volna. Ez azonban a felebbezési bíróság tényállásában nincs megállapitva. Az alp.-nek már a per folyama alatt, előbbi tényével ellentétesen, a szerződési viszony tovább folytatása iránt tett nyilatkozata pedig nem gátolhatja a felp.-t annak a kereseti igényének érvényesítésében, amely a szolgálati szerződésnek az alp. részéről történt jogellenes felbontása folytán a törvény szir'nt azonnal érvényesíthető volt. (T. G. 346 96. 1897. január 7.) = Azonos: C. 1091/1901. 5. Visszaélés a főnök bizalmával. 317. C: A tanuk vallomásából kitűnik, hogy felp.-nek jogelőde az alp. intézet pénztárában a nevezettektől az intézetnek járó összegeket átvett és azokat a pénztárba be nem szolgáltatta; habár felp.-nek jogelőde utóbb ezen hiányt kiegyenlítvén, az alp. intézetre ebből károsodás nem származott, a hivatalos helyiségben átvett pénzösszegeknek azonnal be nem szolgáltatása által mégis felp.-nek jogelőde oly kötelesség teljesítését mulasztotta el, hogy annak folytán alp. intézet jogosítottnak tekintendő felp. jogelődét szolgálatából a T. 59. §-a 3. pontja alapján felmondás nélkül elbocsátani. (85. jun. 25. 230. sz.) 318. Bpesti T.: A tanuk egybehangzó vallomásával igazolta alp. azt, hogy felp. az alp. tulajdonát képező czirkusz-helyiségbe egyéneket részint fizetés? nélkül, részint általa elfogadott fizetés mellett több előadás alkalmával bebocsátott a nélkül, hogy arra alp.-től megbízást, ill. engedelmet nyert és a beszedett pénzt alp.-nek mind átadta, ill. beszámolt volna, ezáltal tehát felp. az alp. üzletének érdekét veszélyeztető visszaélést követett el, igazolta továbbá alp. a nevezett tanuk vallomásával azt is, hogy őt felp. «Lump» és «Schuft» lealázó czimekkel többek előtt illette, végre beigazolta azt is, hogy felp. a lovarda helyiségében rendőri tilalom daczára s alp. többszöri intései ellenére szivarozott s ezáltal a helyiség biztonságát nagy mérvben veszélyeztette és pedig anynyira, hogy őt kénytelen volt alp. mint tilalmat makacsul megtagadót