Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

186 Strike mint igazolatlan szünetelés. 1875:xxxvn. körébe tartozó jogkérdést képez, az elsőbiróság pedig uemcsak az 1884: tcz; XVII. tcz. 94. §. b) ponját, hanem a sommás eljárási törvény 35- és 37. 95' *' §-ait is megsértette akkor, midőn a döntő tény valóságának vagy valótlanságának megállapítása nélkül igazolatlannak mondotta ki felp. szünetelését oly körülmények alapján, melyek e kérdésben sulylyal nem bírnak: a felp. felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni. De helyet kellett adni a felülvizsgálati kérelemnek azért is, mert a per sorsa nem csak attól függ, hogy való-e az a' tény, melylyel felp. szünetelését menti* hanem attól is, való-e alp.-nek az a bizonyítani kivánt állítása, hogy a felek a köztük fennállott szolgálati viszony 1897. november 1-én kölcsönös megegyezéssel s a felp. teljes kielégítésével megszüntettek. Áz elsőbiróság azonban a sommás eljárási törvény 35. és 37. §-aiban foglalt tényleges eljárási szabályok megsértésével a tényállást ez irányban sem állapította meg, holott alp. most emiitett védelmének valósága esetén felp. akkor sem követelhetné a hátralévő felmondási időre járó fizetését, ha valónak bizonyulna, hogy 1897. október utolsó napjaiban gyermeke halálos betegsége tartotta vissza az üzlettől. Mindezeknél fogva, tekintve, hogy az ügy a tényállásnak a kifejtett irányban való megállapítása nélkül eldöntésre nem alkalmas, a kir. törvényszék a sommás eljárási törvény 204. §-a értelmében a megtámadott Ítéletet feloldotta s az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasította. .(1899. márcz. 6. E. 26. sz.) 314. C.: A felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felp. keresetével elutasitíatik. Indokok: Alp.-nek panasza elsősorban az, hogy az ipartörvény 141. és 176. §-ai szerint a keresetbe vett jog érvényesítése polgári perutra nem tartozik. Ez a panasz nem bir megállható alappal. Felp. keresetét arra alapította, hogy ő az alp.-nél gyári munkásnak volt alkalmazva, hogy ő az alp.-nél létező nyugbéralap tagjai közé felvétetett, hogy ő, bár akarata ellenére, az alp. munkásai között az 1900. június 18. napján kiütött sztrájkban vésztvett és mikor 1900. július 6. napján alp.-nél ismét munkára jelentkezett, az alp. által elbocsátottnak jelentetett ki és hogy ő nehéz munkára képtelenné vált; ezekre alapítottan pedig felp.-nek keresete arra irányul, hogy az ő javára alp.-nek nyugbérfizetői kötelezettsége megállapittassék. Ezek szerint felp.-nek keresetileg érvényesített igénye nem alapszik sem az ipartörvényen, sem az alp.-nél irányadó munkarenden, mert sem az ipartörvény, sem az a munkarend a munkás részére a munkaadó hibáján kivül bekövetkezett munkaképtelensége esetére ellátást vajjyis nyugbért nem biztosit, továbbá az ilyen ellátás vagyis nyugbér nem bir a kártérítés természetével és így a felp. által kerts^tileg érvényesíteni kivánt igény az iparhatóság, illetőleg a békéltető bizottság elé egyáltalában nem, hanem kizárólag polgári perutra tartozik. Alp.-nek további panasza az, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy őt a kereseti kérelemhez képest elmarasztalta, holott felo. az alü. munkásai között kiütött sztrájkban