Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 187 résztvevén és emiatt alp. által elbocsáttatván, ez utóbbi körülmény a I876:xxxvn nyugbérszabályzat szerint alp.-nek a nyugdijbérhez való igényét meg- 59> szüntette. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint ugyanis az 1900. június 18. napján alp. gyári munkásai között sztrájk keletkezett és ilyen módon akkor több munkás a munkát megszüntette; megszüntette ilyen módon felp. is a munkát. Felp. további munkára az 1900. július 6. napján jelentkezett alp. gyárában. Felp. ebben a sztrájkban nem mint bujtogató vagy másokra erőszakoskodó vett részt, hanem mint olyan, ki az általános sztrájkhoz csatlakozott; továbbá ama tényállás szerint alp. a felp.-t azért, mert ama sztrájkban résztvett, felmondás nélkül elbocsátotta és felp. akkor, a mikor a sztrájkhoz csatlakozva a munkát megszüntette, egészen munkaképtelen nem volt, ellenben a felebbezési biróság ítéletében tényként nincs megállapítva az, hogy felp. a sztrájkban résztvételre valamely arra alkalmas tettleges erőszak által kényszeríttetett volna. Az ipartörvény 162. §-a szerint összebeszélések, melyekkel munkások oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat nagyobb bér megadására kényszerítsék és általában tőlük jobb feltételeket csikarjanak ki, úgyszintén mindazok az egyezmények, melyekkel azoknak támogatása czéloztatik, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak károsítása, a kik azokkal szakítanak, tehát a sztrájk, jogérvénynyel nem bírnak, továbbá az ipartörvény 164. §-a szerint a sztrájkban jelentkező bizonyos cselekmények büntetendők; hasonló rendelkezést tartalmaznak a sztrájk tekintetében egyéb munkásokra nézve az 1898. évi II. tcz. 65. és 66- §-a, az 1899. évi XLI. tcz. 31. §-a. az 1899. évi XLII. tcz. 18- §-a. az 1900. évi XXVIII. tcz. 20. §-a és az 1900. évi XXIX. tcz. 30. §-ai is. Minthogy tehát tételes törvényeink a sztrájkban való részvételt ekként szabályozzák, az a részvétel egyenesen tiltott és esetleg büntetendő cselekménynek tekintendő és mint ilyen magánjogi igényekre nézve oltalomban nem részesíthető: következésképen azt a részvételt jogilag nem mentesiti az, hogy esetleg erkölcsinek vélt kényszerből keletkezett és hogy a munkabéremelés kieszközlésének szokásos módja; és igy a munkás részéről a sztrájkban való részvétel következtében történt munkaszünetclco nyilván igazolatlan. Már pedig az ipartörvény 94., illetőleg 111. §-a és a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint az alp.-nél irányadó munkarend 4. §-a értelmében a munkás felmondás nélkül azonnal elbocsátható akkor, ha egy egész munkanapon át igazolatlanul szünetel; ez az eset pedig a fenn kifejtettek szerint felp.-re nézve fenforog és igy alp. felp.-t felmondás nélkül jogosan bocsátotta el; ennek megtörténtével pedig felp nek munkára jelentkezése felp.-t a késedelem következménye alól jogilag nem menti, mert alp. felp.-t ennek felmondása nélkül jogos elbocsátása után munkába fogadni nem tartozott; és igy e tekintetben