Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 173 diját már megkapta volt, eltávozott, alp.-nek csak arra adott jogot, 8'%c£ hogy felp.-től a korrektura és revízió után harmadiknak fizetett ösz- 57> ^ szeg megtérítését követelje; ennél fogva alp.-t két heti keresménynek megfelelő 36 frtnyi összeg, ugy keresetileg kért és külön nem kifogásolt késedelmi kamatának megfizetésére kötelezni kellett. A most megítélt 36 irtot meghaladó 18 frtra nézve azonban felp. keresete nem bír alappal, mert a C) alatti árszabálynak «általános s.zabályok» 5. pontja felmondás esetére intézkedik; a jelen esetben azonban felmondás egyik részről sem történt, e részben tehát felp. keresetével helyesen lett elutasítva. (1889. jun. 17. 8121/1888. sz.) C: A másodbiróságnak neheztelt ítélete az abban felhozott indokuknál fogva helybenhagyatik. (1800. márcz. 21. 1101/1888. sz.) 286. Bpesti T.: Minthogy az 1884:XVII. t.-cz. 92. §. első bekezdése éltelmében a munkaadó és t>c~ód közötti viszony felmondására vonatkozólag első sor!; a felek közt netán létrejött szerződéses kikötés mérvadó; minthogy alp. azt ....'.La és bizonyítani kívánta, hogy felp. két heti felmondási idő kikötése mellett lett felfogadva; minthogy a S. E. 32. és 33. §. rendelkezéseiből és ezeknek a 132. és 141. §. rendelkezéseivel való egybevetéséből kétségtelen, hogy «utólagosan ajánlott» bizonyítéknak csak az oly bizonyíték tekinthető, melyet a fél már korábbi tárgyaláson, illetve a 132. és 141. §. értelmében az írásbeli felebbezésben s illetve előkészítő iratban érvényesíthetett volna, minthogy a S. E. 152. §-ának a felhívott 132., 141. §. rendelkezéseivel való egybevetéséből nyilvánvaló az is, hogy a felebbezési eljárásban azon kérdés elbírálásánál, vájjon valamely bizonyíték utólagosan felhozottnak tekintendő-e, az elsőbirósági eljárásban ez irányban bekövetkezett mulasztások nem, hanem a félnek csupán és egyedül azon mulasztásai jöhetnek figyelembe, melyek az írásbeli felebbezés és illetve előkészítő irat beadásával, és a felebbezési bíróság előtt tartott tárgyalás vagy tárgyalások folyamán maga a felebbezési bíróság előtt állottak be, minthogy a fenforgó esetben alp. már az elsőbiróság előtt magával hozott tanukkal kívánta bizonyítani azt, hogy közte és felp. közt létrejött szerződés értelmében felp.-re vonatkozólag két heti felmondási idő állapíttatott meg, a felebbezési bíróság ítélete indokolásának vonatkozó részéből pedig kitűnik, hogy alp. csak ezen tanuk egyike-másika keresztnevének, illetve pontos lakhelyének bejelentésére kért halasztást, a S. E. T. 33. §. alkalmazása tehát nem indokolt; minthogy ezek szerint a felebbezési bíróság a S. E. 33. §-át sértette meg, midőn alp.-nek már az elsőbiróság előtt felhívott és a felebbezési bíróság előtti első tárgyaláson névszerint is megnevezett tanút utólagosan ajánlott bizonyítéknak minősítette, és mint ilyent mellőzte minthogy továbbá abban az esetben, ha az alp. által felajánlott bizonyítékok alapján az alp. által vitatott megállapodás létrejötte meg nem állapíttathatnék, a szóban forgó munkaszakra vonatkozólag, az 1884; XVII. t.-cz. 140. §-a értelmében netán alkotott szaPáJyrencelet és esetleer az iüarhatósáetól erre vonatkozólag bekivá-