Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 1G7 e tekintetben vélelmet meg nem állapit és nem zárja ki azt, hogy ' felp. mint a czég és üzletvezető a közadós czég üzletében havi fize- 55> §# téssel állandóan alkalmazva volt. Tekintve már most, hogy S. B. és K. S. tanuk közvetlen tapasztalán alapján egyezően vallják, hogy felp.-nek mint üzletvezetőnek havi 70 frt fizetése volt és ezt a vallomásukat támogatja a közadós czég üzletében alkalmazva volt W. A. tanúnak az a vallomása is, hogy tekintettel arra, miszerint a nevezett tanú mint segéd napi 1 frt 50 kr. bért kapott, felp.-nek, mint üzletvezetőnek és szabásznak legalább 70 frt fizetésben kellett részesülnie; továbbá tekintve, hogy a felp. és a tanuk közt fenálló házastársi, illetve sógorsági viszony magában véve a tanuk vallomásait annál kevesebbé teszi aggályossá, mert a tanuk vallomásait nem is tekintve, bizonyított teny az, hogy felp. mint czég- és üzletvezető a közadós czégnél tényleg alkalmazásban állott, s igy az ellenkezőnek bizonyításáig azt kell védelmezni, hogy felp. emiitett minőségében a közadós czégtől szolgálatának megfelelő díjazásban részesült, és ugyanazért a tanuk vallomásainak bizonyító erejét nem rontja le az a körülmény sem, hogy a bukott czég üzleti könyveket nem vezetvén, a bűnügyi iratok közt talált feljegyzései a felp.-sel fenállott viszonyára, s arra nézve, hogy kapott-e a* felp. a bukott czégtől havi fizetést? nem nyújtanak felvilágosítást: a kii\ C. a tanúvallomások alapján a sommás eljárási törv. 64. §-a értelmében bizonyítottnak fogadta el azt, hogy felp. a közadós czégnél havi 70 frt fizetéssel volt alkalmazva. Minthogy pedig a bejegyzett czég alatt szabóipart, illetve ruhaüzletet folytatott közadós czég üzlete kereskedelmi üzletnek tekintendő, felperest tehát mint kereskedelmi üzletben alkalmazott czég- és üzletvezetőt s így fontosabb teendőkkel megbízott segédet az 1884: XVII. t.-cz. 92. §-a értelmében 3 havi felmondás illeti; továbbá minthogy alp. nem is állította azt, hogy a csődtömeg az üzletet folytatta és felp.-t addigi minőségében továbbra is alkalmazni kívánta, felp. azonban a szolgálattételt ennek daczára megtagadta volna, felp. tehát a csődtörvény 60. §. I. pontja alapján jogosan követel a törvényes 3 havi felmondási időre járó fizetést és e tekintetben nem tesz különbséget az, hogy felperes időközben kapott-e másutt alkalmazást, mert az iparossegédet a neki a törvényes felmondási időre járó díjazás a törvénynél fogva illetvén s az ipartörvény 97. §-a szerint ezt az illetményét még a kilépés előtt, tehát az elbocsátáskor azonnal követelhetvén, a kilépés után előállott tények eme törvényes igényének megállapítására befolyással nem lehetnek: mindezeknélfogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltozttatása mellett a felperes által a törvényes 3 havi felmondási időre járó fizetés czimén bejelentett 210 frt tőkekövetelés valódinak elismertetett. Kamatot felperes nem követelvén, az osztályozás pedig nem lévén vitás, e tekintetben nem kellett határozni. (1902. nov. 14. 1339. sz.) Fizetésnek szakértők által való megállapítása. 277. C: Az a kereskedő-segéd, a ki teljes ellátást nyer jőnökétől, de a pénzbeli fizetés összegére nézve meg nem állapodott, a szakértők