Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi meghatalmazottak. 153 minőséget nyülván kifejező gyakorlattal ellenkező rendelkezést avagy ^ utasítást felp. a vevőknek nem adott, a mely ezen megállapítás mellett 53^ 51. §§. nem bírhat döntő sulylyal a felp. által felemiitett ama kivételes eset, hogy az alp. egy ízben közvetlenül fizetett; nem továbbá az &em, hogy a «factura» szövege alatt azon általános rendelkezés foglaltatik, a mely szerint pénzküldemények és üres zsákok a felp.-nek franco küldendők, mert hogyha ez a figyelmeztetés arra a czélra is, hogy pénzfizetések kizárólag a felp.-hez küldendők, ezen általános rendelkezéssel ellenkező gyakorlat követelésére felp. a már fentebb ismertetett közvetett fizetési módnak az elfogadása által adott alkalmat a vevőknek; az a körülmény pedig, hogy alp. a felp.-tői hozzá intézett felhívásokra nem felelt, a már teljesített fizetés után a követelés fennállása elismerésének a védelmét nem állapítja meg; minélfogva felp. keresetével elutasítandó volt stb. C: Hh. (99. jan. 11. 1216^98.) Ügynökök pénzfelvételi meghatalmazásának értelmezése. 251. C: Tekintve, hogy habár való is az, hogy alp. a felp.-i számlákon levő, a fizetés helyére vonatkozó utasítást illetőleg csak azt ismerte be, hogy a fizetés Budapesten, nem pedig egyúttal azt is,, hogy «felp.-nek teljesítendő, de minthogy a beismert előbbi kitételből önként következik az utóbbi is, ezen megkülönböztetés a per kimenetelére befolyással nem lehet; tekintve, hogy alp. C. alatti levelében G. M.-t maga is felp. ügynökének nevezi; végre tekintve, hogy még ha alp.-nek sikerült volna is előbbi ellenkező állításaival szemben bizonyítani, hogy G. M. felp.-nek megbízottja volt és annak kezeihez felp. részére fizetéseket teljesíteni jogosítva lehetett, még azzal nem volna bizonyitva azon lényeges körülmény is, hogy G. M.-nak megbízatása arra is kiterjedt, hogy felp. nevében eladási ügyleteket akként köthessen, hogy az eladott áruknak ára nem készpénzben, hanem mint a jelen esetben, bőrök szállítása által fizetessék és hogy ilynemű fizetést felp. részére jogosan elfogadhasson; végre tekintve, hogj az alp. részéről C. alatt csatolt levél tartalma és a S. A. tanú által bemutatott és vallomásához csatolt számla «kapott áruk» rovatának két utolsó tétele minden kétséget kizár ugyan az irányban, hogy az eredeti két factura csakugyan összesen 180 frt 16 krra szóllott, mégis, minthogy ugyancsak az alp. által bizonyitékképen bemutatott s igy ellene is egész tartalma szerint bizonyító 6. 7: alatti levélből kitűnik, hogy alp. a hordókat tartozott visszaadni, hogy ezt megtette volna, maga sem állítja; a miatt pedig, hogy a hordók értéke 31 frt 90 krra van számítva, annak idejében és helyén kifogást nem tett és csak a tárgyalás végén, midőn már felp.-nek alkalma sem volt észrevételeit viszont megtenni és igy elkésetten tagadta a hordók felszámított értékét és kérte a szakértők meghallgatását és igy az egész kereseti összeg helyesen lett terhére megállapítva; a kir. táblának fenti keletű és számú ítélete felhozott egyéb saját indokaiból is helybenhagyatik, stb. (85. szept. 29. 605- sz-).