Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi meghatalmazottak. 115 ság ítéletében nem foglaltatik ténymegállapítás az iránt, hogy H. M. 1876:XXXVU,. az alp. nevében és ennek utólagos jóváhagyása nélkül eladási ügyle- 45 g tekét kötött és az ilyen ügyleteket alp. fentartás nélkül teljesítette; ilyen körülmények között a Kt. 43. és 45. §§. rendelkezésének megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy H. M. nem az alp. kereskedelmi meghatalmazottja, hanem eladási ügyleteknek a főnök telepén kívül foglalkozó ügynöke és igy a felp. részéről alp.-hez intézett és H. M.-nak átadott vételi levelet csupán vételi ajánlatnak tekintette; az a körülmény ugyanis, hogy alp. az í) és R) alatti okiratokban H. M.-t képviselőjének nevezi, egymagában véve jogilag nem alkalmas annak megállapítására, hogy H. M. az alp.-nek vételi ügyletek megkötésére jogosult kereskedelmi alkalmazottja volt. (Hasonló értelemben határozott a kir. Curia 367/v. 899. sz. a.) Az a kérdés, hogy egy kereskedő egy másikkal van-e üzleti összeköttetésben, bizonyos meghatározott határidőben fenforgó tényleges áílapot szerint döntendő el és igy jogilag csak akkor állapitható meg, ha az illető meghatározott időben közöttük még egy vagy több ügylet végleg lebonyolítva nincs; már pedig a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint felp. az 1899. év június havában állította ki és adta át H. M.-nak az alp.-hez intézett azt i vételi levelet, a mire alapítottan felp. a vételügylet létrejöttét vitatván, a jelen perben alp.-tői nem teljesítés okából kártérítést követel és mely vételi levél a fent kifejtettek szerint jogilag ajánlatnak tekintendő; azonban a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint előzőleg felp. az alp.-el az 1894. és 1895. években, továbbá az 1898. év november hó 1-ső napján kötött ügyletet és a felebbezési bíróság ítéletében nincs ténymegállapítás az iránt, de a felebbezési bíróság ítéletéből vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből kitetszőleg felp. nem is kérte annak megállapítását, hogy ezek az előbbi ügyletek az 1899. évi június havában még végleg lebonyolítva nem voltak; továbbá felp. részéről csatéit és az 1898. évi november hó 1-ső napján kötött ügyletre vonatkozó okirat tartalma, ha ennek valósága a felebbezési bíróság részéről meg is állapíttatott volna, sem mutatja azt, hogy ez az ügylet az 1899. évi június havában még végleg lebonyolítva nem volt; ellenben az alp.-el való üzleti összeköttetés szempontjából közömbös az, hogy felp. az előbbi ügylet által megszerzett árukat saját üzletében hogyan és mikor használta fel; ilyen körülmények között tehát helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, a mely szerint felp.-t az 1899. évi június havában az alp.-el üzleti összeköttetésben állónak nem tekintette és az utóbbi időben felp. részéről alp.-nek tett ajánlatra nézve a Kt. 320. §-a rendelkezését nem alkalmazta. Igaz ugyan, hogy a S. E. 62. §. szerint a bíróság előtti ismeretes köztudomású tényeket, úgyszintén azokat a tényeket, a melyekről a biróságnak hivatalos tudomása van, bizonyítani nem szükséges; ámde a bíróság arról, hogy egy előtte lefolyt másik perben minő ténybeli adatok merültek fel, hivatalos tudomást szerezni nem köteles és a R*