Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi meghatalmazottak. ségletéül jelentkezzenek, a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az ér- 1875:XXXVH. relés pedig, hogy 0. S. az alp. olyan fióküzletének volt önálló vezetője, 4g & i mely nem a főtelep székhelyén volt s hogy ennélfogva jogköre is inállóbb s korlátlanabb lett volna, szintén nem vehető figyelembe, mert i kereskedelmi meghatalmazottak jogkörének meghatározásánál, azok foglalkozási körének minősége, vagy terjedelme alapján nem tesz a törvény megkülönböztetést és igy annak rendelkezése mindenik kereskedelmi meghatalmazottra egyformán alkalmazandók. (1901. máj. 30. 1901. G. 18. sz.) Pénztáros hatásköre. 171. K. és V. tsz.: Az üzleti pénztár kezelésére adott megbízás a Kt. 43. §-a értelmében nem jogosítja fel a pénztárnokot a főnök kereskedelmi üzlete folytatásával rendszerint járó minden ügyletre, hanem csakis azon jogcselekményekre, melyeket a pénztári kezelés rendszerint szükségessé tesz, a főnök czimére vasúton érkezett áruk átvétele pedig a pénztári kezelés körébe rendszerint nem tartozik. (1900. szept. 17. E. 225. sz.) Mily cselekvések járnak a kereskedelmi meghatalmazott ügyleteivel. 172. Bpesti T.: Az elsőbiróság ítéletét abban a részében, mely által felp. zsákkölcsöndij iránti kereseti kérelmével elutasittatott, helybenhagyja; egyebekben pedig megváltoztatja, alp.-t 600 darab jó karban levő zsáknak természetben visszaadására, vagy a mennyiben a zsákok természetben meg nem volnának, azok 240 forint vételárának felp. részére való megfizetésére kötelezi. Indokok: Alp. a zsákok átvételét elismerte, de azzal védekezik, hogy a termények átvételére felp. által küldött Strasser Adolf felp.-i megbízottal az átvételre kitűzött napon a zsákokra nézve 240 írtban kiegyezett s igy felp.-nek' e czimen követelése nincs. Berkovits Móricz és Bernát Jakab alp.-i tanuk vallomásával perrendszerüen bizonyította is alp., hogy felp. megbízottja és alp. között a vitatott egyezség létrejött, sőt nevezett tanuk azt is igazolták, hogy a zsákokért egyezségileg megállapított 240 irtot alp. Strasser Adolfnak azonnal kifizette. Alp. azonban mégis feltétlenül marasztalandó volt, mert azt a döntő körülményt hogy Strasser Adolf a vitatott egyezség megkötésére felp. czég által felhatalmazva lett volna, felp. tagadásával szemben perrendszerüen nem bizonyította. A kihallgatott tanuk egybehangzólag állítják ugyan, hogy Strasser Adolf egy oly felhatalmazást mutatott fel előttük, melynek tartalma szerint jogosítva volt ily értelemben eljárni, miután azonban a felmutatott megbízást felp. hamisnak és tartalmát valótlannak nyilvánította, a tanuk vallomását a megbízatás mérvének begyőzésére csak akkor lehetett volna bizonyítéknak elfogadni, ha a tanuk közvetlen tapasztalaton alapuló tudomással bírtak volna arról is, hogy a felmutatott meghatalmazást a felp.-i czég állította ki, s igazol7*