Vavrik Béla (szerk.): Közjog és közigazgatás (Budapest, 1906)

Képviselőválasztási hiráskodás. 7 állampolgárságra, reá nézve v sszahcncsitásnak tekintendő, mely esetbon 1899 :XV. a fentidézett t.-cz. 15. §-ának második bekezdésében előirt tiz esztendő ^ t„"cz^ a 44. §. rendelkezéséhez képest reá ki nem terjed. ' p' A m. kir. Ouria a védelem emez érveinek, valamint a kérvényezők meghatalmazottja részéről azokra tett észrevételeknek s a védelem ellenészrevételeinek mérlegelésével mindenekelőtt tényként megállapítja azt, hogy báró G. M. atyja, báró G. 0., magyar állampolgárságot soha nem szerzett. A régi magyar jogszokás és az 1879: L. t.-cz. rendelkezései a magyar állampolgárság megszerzéséhez a kifogástalan magaviseleten és belföldön bizonyos időn át megszakítás nélkül folytatott lakáson kivül lényegileg egyaránt megkövetelik azt, hogy az a külföldi, a lá a magyar állampolgárságot megszerezni kívánja, erre irányuló akaratát világosan, vagy legalább külsőleg észlelhető tényekben kifejezze, s azonkívül valamely belföldi község kötelékébe f elvété te tett, illetve felvétele a község által kilátásba helyeztetett legyen. Báró G. 0. a védelemnek kérvényezők részéről is beismert állítása szerint, mint porosz alattvaló, 1852. évben lépett a hadseregbe, Magyarországban tehát nem önként, hanem felső katonai hatóság rendelkezésének kényszerítő hatása alatt tartózkodott, kérvényezők tagadása folytán évek szerint nem is igazolt ideig, azt pedig a védelem nem is állította, hogy báró G. 0. Magyarországban tartózkodása alatt valamely község kötelékébe felvétetett, vagy ily felvételét kívánta. A m. kir. Ouria a dolog ilyen állásában, annak, hogy báró G. 0. Magyarországban lakott — helyesen tartózkodott, — bármily hossza időn át folytattatott is az, oly joghatályt nem tulajdonit, hogy az a magyar állampolgárság megszerzését eredményezhetné. Egyébiránt az, hogy magának báró G. O.-nak szándéka sem volt a magyar állampolgárságot megszerezni és hogy magát mindaddig, a mig 1885. évben az osztrák államkötelékbe való felvételét kérte, porosz honosnak tekintette, kitűnik a kérvényezők részéről a tárgyalás folyamán N) és 0) alatt csatolt okiratokkal bizonyított abból a tényből, hogy az osztrák állampolgárság elnyerhetése végett Stockeraü községben szerzett illetőséget, kérvényében a magyar állam kötelékéből kilépését fel sem hozta s egyszerűen porosz állampolgárságára utalt, mely szerinte távollét folytán megszűnt. De nem tekinthető báró G. 0. magyar állampolgárnak az 1879: L. t.-cz. 48. §-ának 2. bekezdése értelmében sem. Igaz ugyan a védelemnek az az érvelése, hogy az állampolgárság kérdésének megbirálásánál az érdekelt fél tényei kizáróan döntő hatályuaknak e kérdés közjogi természeténél fogva el nem fogadhatók s ekként báró G. O.-nak az osztrák állampolgárság kötelékébe való (felvétele kérelmezésénél követett eljárása és tett nyilatkozata nem állana feltétlenül útjában annak, hogy a most emiitett törvényhely |al-