Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Ktk. 120. 71 B p e s t i T.: A kir. tsz. ítélete megváltoztatásával K. J. Kbtk. 120. §-ábai\ körülirt kihágásban vétkesnek találtatik, s e miatt egy napi íedzárásra, továbbá a Btk. 27. §-ában jelzett czélokra fordítandó 25 frt pénzbüntetésre, esetleg még három napi elzárásra Ítéltetik. I ndokok: K. J. terhére nem lehetett ugyan bebizonyiíottnak venni azt, hogy ő H. I. lovát kocsijával szándékosan ütötte volna el, s így szándékosan okozta volna ezen lónak elnyomorodását, azonban bebizonyítottalak kellett venni azon körülményt, hogy vádlott a kártételt sebes és vigyázatlan hajtás következtében okozta. Mert habár a végtárgyalás alkalmával kihallgatott tanuk közül B. L. és K. I. vádlott javára azt adták elő, hogy káros volt volna az, aki vádlott kocsiját kocsijával megelőzni akarta s igy károsodását saját hibájának tulajdonithatja; azonban ezen tanuk vallomása, tekintve, hogy B. L. a vizsgálóbíró előtt a végtárgyaláson tiett vallomásával homlokegyenest ellenkezőleg adta elő a tényállást, K. I. tanú pedig, mint vádlottnak veje teljes hitelt érdemlőnek egyáltalán nem tekinthető, másrészről G. G. időközben elhalt tanú a vizsgálatkor, T. V. pedig akkor és a véigtárgyaláson vádlott vétkes vigyázatlanságát határozottan igazolják, hozzá véve ahhoz, hogy káros fél lova hátsó lábán, tehát oly helyen sérült meg, mely károsnak s a most nevezett tanuknak előadását, nem pedig a vádlottét támogatja; továbbá, tekintve azt, hogy vádlott a közigazgatási hatóság1 előtt károssal egyezkedett is, azt pedig, hogy bent a községben levő hidon sebesen hajtott, maga sem vonta kétségbe, terhére az Ítélet rendelkező részében kitett kihágás beigazoltnak volt veendő. Ennélfogva őt, — cselekménye súlyához képest — büntetéssel kellett fenyíteni. (1882. jan. 31. 1678. sz.) C.: H. I. káros fél s tanú azt állítják, hogy H. I. kocsija előbb érkezett a hidra, s a vádlott őt megelőzni akarván, a hidra sebesen hajtott s e közben kocsijával egyik lovát megütötte. Ennek ellenében vádlott és tanú azt állítják, hogy az ő kocsija volt előbb a hidon, és H. L-t terheli azon vigyázatlanság. Minthogy ez egymást ellensúlyozó vallomások alapján teljes biztonsággal meg nem állapitható, hogy a sebes hajtás vádlottat vagy káros felet terheli-e? az pedig, hogy vádlott a kocsizásra vonatkozó valamely szabályt megsértett volna: fel sem hozatott: ezeknélfogva vádlottat a másodbiróságilag terhére megállapított büntetés alól felmenteni kellett. (1882. okt. 24. 4794. sz.) 214. Midőn Cs. M. egy szük mély uton szénával megrakott szekér elé fogott ökreit vezette, a 3 éves M.. B. a szekér alá került. A (kis íiu az ötödik hónapban reá hashártyalobban meghalt. Az ok és okozati összefüggés a most emliteti két tény közt megállapítható nem volt. C: A kir. ügyész által a Btk. 290. §-ára alapított vád elejtésével a Ktk. 120. §-a alapján vádba tett testi épség elleni kihágás esete itt nem forog fenn, mert e §. szerint a testi épség elleni kihágást az követi el, aki sebes vagy vigyázatlan hajtás által mások személyét vagy vagyonát veszélyezteti.