Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

54 Ktk. 91. §. adta, miután ezt fizetés vagy jutalomért nem tette), a Kbtk. 92. §-a értelmében önálló büntetendő cselekményt el nem követett, ennélfogva nevezett vádlottat a testi épség elleni kihágás, vádja alól is felmenteni kellett. (1881. nov. 28. 28,576. sz.) C: Hh. (1883. jan. 24. 12032/882- sz.) 162. Pécsi jb.: Vádlott anélkül, hogy arra egyáltalában jogosított, lett volna, a hozzá kérdéseket intézőket orvosi tanácsban részesitette. Beismerte, hogy Pécsett történt letelepedése alkalmával a hasonszenvi orvosi czimet nemcsak használta, de sőt lakásán történt kiírása által a közönséget arra figyelmeztette; bennük azon meggyőződést keltette, hogy valóban orvossal van dolguk. Elismerte továbbá, hogy a jogtalanul kifüggesztett czimtáblát hatósági parancs folytán vette le. Emellett bebizonyult, hogy többeket hasonszenvi módon gyógykezelt. Azon kifogása vádlottnak, hogy a Pancsován, illetve N.-Kikindán nyert gyógyítási jogosultsága alapján hitte magát továbbra is feljogosítottnak, ama belügyminiszteri rendelet által, mely a jogosultságot határozottan megtagadja, hatályon kívül helyeztetik. Miután vádlott azt, hogy jelenleg oly magánvagyona, melyből magát fentartaná, vagy valami határozott foglalkozása volna, mivel sem bizonyította, fel kell tehát tenni, hogy a tiltott gyógykezelést üzletszerűen folytatta. Mindezekhez képest vádlott a Kbtk. 92. §-ába ütköző kihágásban vétkesnek kimondandó volt. E pesti T.: Hh. (1882. jun. 27. 23,628. sz-) C: Vádlott felebbezése visszautasittatik. (1883. ápr. 7. 14941/882-) 163. Vaáli jb.: Miután másod-, harmad-, negyed- és ötödrendü vádlottak beismerték azt, hogy ők az időközben elhalt özv. K. J.-nét magukhoz hivták s egyúttal hozzátartozóik gyógyítására őt megkérték és ennélfogva alkalmat és módot szolgáltattak arra, hogy nevezett nő özv. K. J.-né jogosítvány nélkül orvosi teendőket végezzen & gyógyszereket 'Osztogasson; ennélfogva nevezett vádlottak a Kbtk. 92. §-ába ütköző közegészség éstesti épség elleni kihágásban a Btk. 69. §. 2. bekezdésének alkalmazása mellett mint bűnrészesek bűnösöknek voltak kimondandók. (1889. máj. 10. 1269. sz.) P. p e s t i T.: Habár vádlottak beismerik, hogy beteg családtagjaik gyógyítására K. J.-nét felhívták és általa gyógyíttattak, mégis a K. J.-né által elkövetett kihágásnak részessége alól fel voltak mentendők, mert vádlottak a törvény által tiltott cselekményben magukat nem részesítették az által, hogy a tisztán K. J.-né elhatározásától függő segélyt használták, melyhez őket nem a törvény szegésének szándéka, hánem beteg családtagjaik feletti aggodalom vezérelte. (1889. okt. 16. 27,064. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1890. márcz. 20. 1360. sz.)