Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Ktk. 46. §. 25 büntetendő cselekmény elkövetésével vádol, amennyiben cselekménye a hamis vád tényálladékát nem képezi; ez oknál fogva tekintettel arra, hogy a vádlott által előmozdított elébb jelzett folyamodvány a budapesti rendőrséget, mint hatóságot durván sértő és gyanúsító kifejezéseket foglal ugyan magában, de abban sem általában a rendőrség, sem annak valamely egyes tagja ellen nincs felemlítve olyan határozott cselekmény, mely valódisága esetében a büntető eljárásnak okát képezné; de másrészről a rendőrség mi t ható;ág egyeseknek bármily rakonczátlan alacsony kifejezései által közmegvetés tárgyává nem válhatván; végre a folyamodványban büntethető cselekményt elkövetett egyes személy megnevezve nem lévén, mert azon kifejezése, hogy «B. nevü egyéniség a rendőri alantas közegekkel jó lábon állván, a B. 11. befogatását kieszközölte, s ezt elhurczoltatta», nem foglal magában oly állítást, mely valamelyik rendőrségi közeg 41 en a büntető eljárás megindításának alapjául szolgálna; a megvesztegetés esete sem állíttatik fel benne "agy mint megtörtént cselekmény, a többi kifejezések pedig mint a hatóságot durván sértő kifejezések, sem a régibb, sem a fennálló törvények szerint büntettet nem képeztek, s ma nem képeznek; — vádlottat a rágalmazás büntette alól fel kellett menteni. De minthogy másrészről, a fentebb körülirt cselekmény, a Ktk. 46. §-ában meghatározott kihágás ismérveit magában foglalja, s e szerint ezen kihágás tényálladékát megállapítja, vádlottat e kihágásban vétkesnek, s a Btk. 2. §. alkalmazása mellett pénzbüntetésre Ítélni kellett. (8251/881. sz.) 70. (Bm.): A megye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az elsőfokú ítélet módosításával I. F. iszlai lakos hatósághoz intézett beadványban használt sértő kifejezések miatt a Ktk. 46. §-a alapján pénzbüntetésben marasztaltatott el, illetékességi szempontból az elsőfokú ítélettel együtt feloldatik, mert az elitéltnek azon kifejezései, «hogy a községben a lopás, gyilkolás azért fajült el annyira, mert a szolgabíró a rendetlenekkel kezet fogott», továbbá, «hogy a határ-prédálókat, ha feljelenti, nem bünteti meg a szolgabíró, hanem még ellene bujtogatja és a határ-prédálásokat behunyt szemmel nézi», nem puszta sértegetések, hanem a szolgabíró ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag emelt, oly vádak, melyek valódiságuk esetében bűnvádi, vagy fegyelmi büntetést vonnának maguk után, és így' a Btk. 270. J-ának súlya alá. esnek. (1882. jul. 26. 1190.) 71. (Bm.): A megye alispánjának II. fokú ítélete, mely szerint Sz. J. csepelyi lakos hatósághoz intézett beadványban használt, a hatóságokat sértő kifejezés miatt a Ktk. 46. §-a alapján marasztaltatott el, felülvizsgáltatván, illetékességi szempontból az elsőfokú ítélettel együtt feloldatik, s az ügyiratoknak az illetékes kir. bírósághoz leendő áttétele xíendeltetik el, mert a kérdéses beadványban az alispán ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag olynemü tény állíttatik, mely való-