Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Ktk. 43. §. 21 körülményt állított, minélfogva a kir. törvényszék L. Gy. vádlott terhére rótt büntetendő cselekményt a Ktk. 43. §-a alá eső hatóság elleni kihágásnak minősítette. (1897. szept. 16. 2341. sz.) Bpesti T.: Hh. (1898. jan. 12. 10994. sz.) C: Hh. (1898. máj. 5. 2299. sz.) 60. Midőn R. M. a szerencsejátéknál való tettenéretése eikalmával a hivatalosan eljáró rendőrségi közegek által nevének bemondására felszólittatott, igazi nevének elhallgatásával magát G. I.-nak nevezte és valódi nevét a rendőrségi közegek K. I. korcsmárosnak a vádlottal egy községből való cselédjétől tudták csak meg. Pozsonyi T.: Tekintve, hogy R. M. vádlott igazi neve helyett más nevet nyilván csak azzal a czélzattal mondott be, hogy a tiltott kártyajátékkal elkövetett kihágásnak következményeit magáról elhárítsa és a rendőri közeg félrevezetése utján a büntetést elkerülje és így a hamis név bemondása a rendőri közegek által ellene megindított eljárásnak meghiúsítására irányult védekezési ténynek tekinthető, a Vádlottnak a védekezés jogkörében elkövetett és személyes védekezés jogából folyó ez a cselekménye büntetés alá nem vonható: miért is őt a Ktk. 43. §-ára alapított vád alól fel kellett menteni. (1899. évi máj. 3. 916. sz.) C: Minthogy a védelem jogköre nem terjeszthető ki addig, hogy vádlott a törvény által külön büntetendőknek kijelentett cselekményeket a védelem szabadságának oltalma alatt büntetlenül elkövethessen: a T. ítéletének R. ÍM. vádlottra vonatkozó része megváltoztattatik és erre nézve a kir. tsz. Ítélete ezen és az abban felhozott vonatkozó indokok alapján hagyatik helyben. (1899. nov. 14. 7989. sz.) 61. C: A semmiségi panasz indokolása szerint H. J. vádlottnak az a tette, hogy a rendőrségnél történt kihallgatása alkalmával hamis nevet mondott be, a Ktk. 43. §-ában meghatározott közrend, helyesen hatóság elleni kihágás tényálladékát azért sem állapítaná meg, mert H. J. a rendőrségnél terheltként hallgattatván ki, a nyomozás sikerének biztosítására közreműködni nemcsak nem volt köteles, hanem a vallomástételt egészen is megtagadhatta. Azonban eltekintve attól, hogy a vádlott részéről a hamis név és illetőségi hely bemondása nem az ellene felmerült lopási gyanú elhárítása, vagy az előéletére vonatkozó adatok megszerzésének meghiúsítása, vagyis védekezése czéljából, hanem ezzel semminemű összefüggésben nem álló indokokból történt, a terhelt részére a Bp. 134. §-ában biztosított az a jog, hogy a vádra nézve nyilatkozni nem köteles és hogy a hozzá intézett kérdésekre a feleletet megtagadhatja, egyáltalában nem foglalja magában azt a jogosultságot, hogy valótlan! bemondások által a hatóságot félrevezethesse; még kevésbbé ad jogot arra, hogy a védelem szabadsága czimén oly tettet kövessen el, melyet a (büntető törvény különös rendelkezése önálló büntetendő cselekménynek nyilvánít. A Ktk. 43. §nában körülirt kihágás ezek szerint vádlott ellen helyesen állapíttatott meg. (1900. jun. 21. 6497. sz.)