Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

18 Ktk. 41. §. körül irt feny égetési kihágás főismérve épen a fenyegetettnek jelenléte általi megfélemlítésében alapul, és e nélkül a fenyegetés cselekménye fenn sem foroghat: mindkét alsóbb biróság ítéletének megváltoztatásával, panaszlott a fenyegetés kihágásának vádja és következményeinek terhe alól, büntethető cselekmény hiányából felmentetik. (9542/880. sz.) 50. B pesti T.: A vádlott részéről magánvádló irányában kiejtett azon kifejezések, hogy azon szőlőben, melyre vádlott is tulajdonjogot formál, magánvádló többé nem fog szüretelni, és hogy előbb magánvádlót, azután pedig maga-magát fogja agyon lőni, azon körülménynél fogva, mert akkor magánvádló jelen nem volt, és vádlottról olyan intézkedés megtétele, melyből a kifejtett szavak komoly keresztülvitele alaposan következhetnék, a vizsgálat adatai szerint igazolva nem lévén, olyan fenyegetésnek, mely magánvádló mint fenyegetett személyben a veszély közvetlen bekövetkezése iránt alapos félelmet ébresztett volna, nem tekinthető, és ezért vádlott ellen e részben sem lévén igazolva a büntetőtörvények szerint büntetendő cselekmény elkövetése, vádlott a Kbtk. 41. §-a szerinti kihágás vádja és ennek következményei alól felmentetik. (1882. aug. 16.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1883. ápr. 5. 117. sz.) 51. Bpesti T.: Vádlott tagadásával szemben T. ,M. azt adja elő, hogy vádlott előtte, de nem1 a panaszos P. J. jelenlétében, tehát nem is közvetlenül ezzel szemben mondotta a fenyegető szavakat. (P. J. mint disznót, késsel fogja agyonszúrni.) Ezek szerint a vádbeli közcsend elleni kihágás vádlott ellenében sem tárgyi, sem alanyi tényálladék tekintetében bebizonyitottnak elfogadva nem volt, kellett tehát vádlottat ezen vád alól felmenteni. (1888. jan. 18. 32,507. sz.) C: Fölebbezés visszautasittatik. (1888. máj. 25. 2961.) 52. C: Tekintve, hogy V. AV ós V. Zs. tanuk vallomásaiból ugyan kitűnik, hogy V. Gy. vádlott előttük ugy nyilatkozott, hogy nejének az esetre, ha haza nem jön, szemét kiszúrja és tanyáját felgyújtja; Ide tekintve másrészt, hogy a vizsgálat adatai nem igazolják azt, hogy e nyilatkozat oly czélból történt volna, hogy az nejének tudtára adatván, őt megfélemlítse a T. Ítélete helybenhagyatik. (1888. jun. 8. 9519/87. sz.) 53. C: Habár a Ktk. 41. §-a nem foglalja magában a fenyegetés fogalmának, a veszély bekövetkeztének idejére vonatkozó olyan megszorítását, minit a minő a Btk. 167. és '347. §-aiban előfordul, & ennélfogva a fenyegetés alkalmával távollevő ellenében is — egyéb feltételek mellett — elkövethető: a fent körülirt kihágás, a vádlott által tett fenyegetés a fenforgó körülményeknél fogva nem tekinthető olyannak, mely a fenyegetett, illetve a fenyegetésről értesült személyében alapos félelmet gerjeszthetett volna az iránt, hogy vádlott fenyegetését valósítani is fogja. (1896. okt. 23. 9511.)