Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

St. 33. §. 183 Minthogy ezek szerint az alsófoku bíróságok az 1848. évi XVIII. tcz. 33. §-ának alkalmazhatósága szempontjából lényeges körülmények megállapítását mellőzték: ítéleteiket a perorvoslattal élt T. J.-ra vonatkozó részében a BP. 437. § ának 5. bekezdése értelmében meg keilett semmisíteni és uj eljárást kellett elrendelni. (1903. decz. 10. 9971. szám.) A szerkesztő felelősségét nem szünteti meg az a nyilatkozata, hogy valamely közleményért felelősséget nem vállal. 459. C: A szerző után a felelős szerkesztő lapjának bármi néven nevezendő ingyenes vagy fizetett közleményéért és mellékletéért felelősséggel tartozik. A törvény eme rendelkezésével szemben a felelős szerkesztőnek — habár lapjában közzétett az a nyilatkozata, hogy valamely közleményért felelősséget nem vállal, őt az alól föl nem menti; hanem csak azzal a jelentőséggel bir, hogy az ő felelősségre vonatása esetében azt a törvényes módon a szerzőre kívánja hárítani. (1892. évi 9931. szám.) = A C. o határozata a lapok nyilt-terében a «Közcnség köréből» czimü rovatban előforduló ama szokásos csillag alatti záradékra vonatkozik, amelyben a lap szerkesztősége előre ki szokta jelenteni, hogy a közleményért felelősséget nem vállal. Ezzel analoe kérdés az, hogy ki a felelős a szerkesztő névnyomásán tul előforduló közleményekért, pl. a hirdetésekért? A sajtójogi fokozatos felelősség e határozat szerint ezekre is kiterjed. A szerkesztő felelőssége nem éled fel, ha a felelősségre vonható szerző időközben meghalt. 460. A M. A. czimü lap egyik czikke miatt dr. Z. magánvádló panaszt emelt rágalmazás miatt. Sz. felelősszerkesztő a ezikk szerzőjéül K. Lajost nevezte meg, aki a felelősséget el is vállalta, de a vizsgálat folyamán meghalt. A törvényszék erre Sz. felelős szerkesztőt helyezte vád alá, aki semmiségi panapzsza! élt. C: A fokozatos felelősség elvénél éi az 1848. évi XVIII. tcz. 33. §-ának, valamint az 1868. évi 231. számú törvényerejű igazságügyminiszteri rendeletnek egybevetett értelménél fogva az időszaki lapnak felelős szerkesztője valamely névtelen czikk mialt csak akkor vonható feleletre, ha a felelősségre vonható szerzőt a virsgálat során felfedezni vonakodik'. Minthogy azonban Sz. a «M. A.» felelős szerkesztője, a vád tárgyát képező névtelen czikk szerzőjét K. Lajo-t, a vizsgálat folyamán megnevezte, ez a szerzőségét beismerte és fe'elcsségre vonható volt: ez által a nevezett szerkesztőnek felelőssége megszűnt. Nem éledhet fel a szerkesztő felelőssége az által, hogy a szerző közbejött halála miatt megbüntethető nem volt, mert egyfelől a szerkesztő a felelősség elhárítására vonatkozó minden !ö vénves kötelmeinek megfelelt, más részről pedig a törvény a nevezett szerzőnek csak