Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

184 St. 33. §. felelősségre vonhatóságát kívánja meg, nem pedig azt is, hogy tényleg feleletre vonassék vagy éppen megbüntettessék. Ezek szerint magénvádlónak Sz. ellen kereshetőségi joga nem lévén, az ezzel ellenkező törvényszéki végzés megsemmisitendő volt. (1892. decz. 6. 10725.) A szerkesztő felelőssége, midőn a valódi szerző helyett álszerzöt jelentett be. 461. A «Krestyán» czimü politikai hetilap egyik közleményét a közvádló izgatás miatt incriminálván. L. M., a lap felelős szerkesztője ifj. M. A. czipészsegédet jelentette be szerző gyanánt. Ifj. M. A. esküdtszék elé állíttatván (az 1867. évi eljárás), az esküdtek verdiktje őt nem ismerte föl szerzőnek s így fölmentetett. A kir. ügyész erre a lap felelősszerkesztője: L. ÍM. ellen emelt panaszt.. Bpesti tsz. mint sajtóbiróság: az ujabb panasz alapján indtiott eljárás a St. 13. és 33. §-a alapján megszüntettetik, «mert egyrészről L. M. szerkesztő saját felelőssége elhárítására vonatkozólag: minden törvényes kötelmének megfelelt, felelőssége tehát, meg sem nyilt s így függőben sem maradt; másfelől pedig', mert a törvéto.y a bejelentett szerzőnek' csupán felelősségre vonhatóságát kívánja mefg' s nem egyszersmind azt is, hogy tényleg megbüntettessék; és végül, mert az ifj. M. A. irányában hozott esküdtszéki határozatnak az a felmentő része, amelynél fogva ő tettesnek nem ismertetett fel, a tettesre vonatkozólag — sem mellette, sem ellene — bizonyító erővel nem' bír s egyedül annak jelenségéül lévén tekinthető, hogy az esküdtszék a szerzőségre nézve előtte kifejtett bizonyítékokból nem ismerte fel ifj. M. A. tettességét; e határozat nem is eredményezheti azt a perjogi bizonyosságot, a melynek alapján a felelősségi kérdést a szerzői minőségben terhelve volt egyén irányában újra felvetni lehetne. C: Az időszaki lap felelős szerkesztője csak akkor szabadul meg a lapjában foglalt büntetendő celekménvért őt terhelő felelősségtől, ha a vizsgáló bírónak a valódi szerzőt jelengette be és ezt — legalább a bejelentés idejében — felelősségre lehetett vonri. L. M. azonban a felelős szerkesztése alatt megjelenő «Krestyán» czimü hetilapiában közlött és izgatás vétsége miatt vád tárgyává tett czikkeknek nem valódi szerzőiét jelentette be. hanem ifj. M. A. czipész-segédet, akiről az esküdtek a főtárgyalás adatai alapián megállapították, hogy nem szerzője a vádbeli czikkeknek; minélfogva tekintettel arra is. hogy az esküdtek ugyanakkor a czikkek tartalmának büntetendő voltát megállapították, L. M. mint felelőd szerkesztő, perbe volt volna fogható annál is inkább, mert az 1896. évi október hó 15-án megtartott főtárgyaláson a felelősség kérdésében csak az vált itélt dologgá, hogv ifj. M. A. a vádbeli czikkeknek nem szerzője, tehát azokért nem felelős, ez pedig másnak törvényes felelősségét meg nem szünteti. Ez érvelés helyességét bizonyítja az R