Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)
St. 28. §. 167 A közvádló ugyan azt állítja, hogy a bejelentett szerző eme minőségének birói megállapítása, a felelős szerkesztő perbe foghatására nézve oly előzetes kérdést képez, melynek elintézéséig az elévülés a szerkesztő irányában nyugszik. Ez az állítás azonban el nem fogadható; mert a közvádló a szerkesztő ily bejelentéséhez kötve nincsen, hanem az 1868. február 22-én 231. sz. a. kelt I. M. R'. 2. és 3. bekezdése értleimiében a valódi szerző kinyomozását kívánhatja és ha ez nem sikerülne, közvetlenül a szerkesztő ellen fordulhat; a mennyiben íálszerző nevezése egyenlő a valódi szerző felfedezésének megtagadásával; és ezeknél fogva a bejelentett szerzőnek előzetes megperelése a felelős szerkesztő feleletre vonhatásának nélkülözhetlen feltételét nem képezi. Ehhez járul, hogy a szerkesztő bejelentésének elfogadása esetén is annak valótlansága a főtárgyaláson kideríthető, még mielőtt azi elévülés a szerkesztőre nézve bekövetkezhetnék; a mint hogy a jelen esetben is az 1896. okt. 15-én megtartott főtárgyaláson kiderittetett; és az, elévülés csakis azért következett be, mert a szerkesztő ellen a vizsgálat kiterjesztése, az elévülésnek 1896. nov. 6-án történt beálltáig, indítvány hiányában el nem rendeltetett, miből kitűnik, hogy a vádlott javára szolgáló elévülésnek ilyetén korlátozására helyes jogszolgáltatás érdekében szükség sincsen. (1897. jun. 22. 6090.) 432. C: Az esküdtbíróság ítéletét vádlott bűnösségét és büntetést kimondó részében a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján meg kellett semmisíteni a következő indokokból: Vádlott az ellene folytatott eljárás folyamán legutóbb 1900. évi október hó 17-én önként jelentkezett a vizsgáló bírónál és a már előbb 1900. augusztus 29-én tett bejelentésének kiegészítéséül bejelentette a «Tribuna» cz. lap 2B4. számában «Nagyváradról való visszhangé czim alatt megjelent sajtóközlemény szerzőjét S. I. személyében és ez a bejelentés szolgált alapul az eljárásnak a vizsgálat elrendelésével S. I. ellen való megindítására, a nélkül azonban, hogy ez az eljárás S. J. vád alá helyezését eredményezte volna, mert a kir. ügyész 1901. évi június hó 21-én 5717. szám alatt kelt és június: 26-án iktatott vádiratában B. A. mint felelős szerkesztő ellen emelt vádat a többször emiitett sajtóközlemények miatt a Btk. 172. §-ában meghatározott izgatás czimén, ellenben a szökésben volt és körözött S. J.-sal szemben az eljárásnak szökése miatt leendő megszüntetését indítványozta. Minthogy pedig B. A. ellen 1900. október 17-étől, vagyis attól a naptól kezdve, melyen a vizsgálóbírónál jelentkezvén, kihallgattatott, 1901. június 26-ig, vagyis addig a napig, melyen a kir. ügyész vádirata a kir. törvényszékhez érkezett, illetve 1901. július 3-áig, amikor a vádtanáos a vádiratnak B. A.-sal való közlését rendelte el, tehát több mint 6 hónapon át birói intézkedés egyáltalában nem történt; minthogy a vád tárgyává tett, hivatalból üldözendő vétségek büntethetősége az 1848: XVIII. tcz. 28. §-a szerint 6 hónap alatt elévül; minthogy az a tény,