Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

St. 28. §. hogy időközben az eljárás S. J., mint 'a sajtóközlemények szerzője ellen indíttatott és folytattatott, az elévülési idő lefolyására és elteltére befolyással azért nem lehetett, mert az eljárásnak a már előbb felelősségre vont B. A. ellen való megindítása S. J. bűnösségének megállapításától függővé tehető nem volt; s minthogy az elévülés fenfbrgása a Bp. 352. és 359. §-aiból kitünőleg az esküdtek határozata nélkül is megállapítható: mindezeknél fogva vádlottat az esküdtbíróság ítéletének részben való megsemmisítésével, az ellene megállapított két rendbeli izgatás vétségének vádja és következményei alól a közbejött elévülés folytán a Btk. 105. §-ának 3. pontja, alapján felmenteni kellett. (1902. jan. 27. 744.) =: E két határozat nyilván a Btk. 108. §-án alapul, de ellentétben van a C. következő határozatával, amely sajtóügyekben a Btk. emiitett §-ának alkalmazbatását kizárja. Lásd az utóbbi határozathoz csatolt megjegyzést. 433. C: Vádlottajk! a főtárgyaláson a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi panaszt jelentettek be azért, mert a bűnvádi eljárás, indítványuk ellenére, elévülés czimén nem szüntettetett meg: iEzt a semmiségi panaszt az ítélet kihirdetésekor az ítélet ellen ugyan nem tartották fenn; minthogy azonban az ítélet ellen a Bpi 385. §-ának 1. c) pontja alapján perorvoslattal éltek: az ügy e semmiségi ok alapján, mely a Bp. 385. §-ának utolsó bekezdése szerint am'ugy is hivatalból észlelendő, szintén elbírálandó volt. E tekintetbein! a kir. ítélőtábla ívádhatározata nem1 kötheti az érdemben itélő bíróságot, mert az elévülés kérdése mindig hivatalból figyelembe veenldő s az esküdtbíróság közbeszóló végzésének azon indokolása, hogy az elévülés kérdése jogerősen el van döntve, elfogadható nem volt. Azonban a semmiségi panasz alaptalannak találtatott. Az iríQokolások e tekintetben azzal érvelnek, hogy az eljárás csak F. E. szerkesztő ellen tétetvén folyamatba, az 1848: XVIII. tcz. 28. §-ában meghatározott 6 hónapi határidőn belül, a többi vádlottak ellen pedig ezen idő alatt sem bírói határozat nem hozatván, sem bírói intézkedés nem tétetvén, a Btkv. 108. §-a értelmében velük szemben az elévülés félbeszakítva nincs. E felfogáist azonban a kir. C. nem tehette magáévá. Sajtóügyekben ugyanis az 1848: XVIII. tcz. 13. és 33. §§-ai szerint az eljárás első sorban mindig a szerző ellen irányul; más személy ellen az eljárás csak akkor rendelhető el, ha a szerzőt kitudni vagy felelősségre vonni nem lehet. A sajtótörvény értelmében fokozatosan perbe vonható személyek tehát oly értelmű egyetemlegességben állanak, hogy az egyiknek felelősségre vonása kizárja a többieknek perbe fogását, de csak addig, míg az első fokban felelős személy megállapítva nincs. Ebből következik, hogy a felelősek egyike ellen folyamatba tett eljárás megszakítja az elévülést a szerző ellen is. Kitűnik az az 1880: XXXVII. tcz. 7. §-ának 2. bekezdéséből is, mely szerint sajtóügyekben a Btkv.-nek az egyéni felelősségre alapított