Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)
St. 13. §. 155 feljelentést tett, kiválóan a H. magánszemélye támadtatott meg; a magánszemélyek ellen nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményeknek megtorlása pedig a másodbiróság végzésében idézett törvények értelmében a sajtóbiróság, illetve az esküdtszék hatásköréhez tartozik. (1898. febr. 4. 9015.) 414. G. könyvkereskedő budapesti boltjából a világ minden részébe fajtalanságokat tartalmazó nyomtatványokat árusitott el. A postán prospekturáit és levelezéseit A. S. nevü rokona czimén folytatta. A tiltott cselekmény fölfedeztetvén, a rendőrség G. boltjában több métermázsa, kétségtelenül fajtalanságot tartalmazó nyomtatványt foglalt le. A budapesti btő jbg. és T. mindkét vádlottat a Btk. 248. §. 1. pontjába ütköző szemérem elleni vétség miatt elitélte. C: A Curia is meggyőződött, hogy a lefoglalt nyomtatványok fajtalanságot tartalmaznak, azoknak nyilvános árulását és terjesztését pedig az ajánlások és megrendelések bizonyitják s e szerint a Btk. 248. §-ának első bekezdésébe ütköző és a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt büntetendő cselekmény fenforog, ez pedig — tekintet nélkül a mások ellen a Btk. 248. §-ának második bekezdése szerint fenforogható bűncselekményekre, önállóan megtorolható, a mennyiben a jelenlegi vádlottak az elkobzott nyomtatványok és periratok adatai szerint nem oly egyének (szerző, kiadó, nyomtató), a kik a Btk. 248. §. második bekezdése és az 1848. évi XVIII. tcz. 13. §-a értelmében felelősségre vonhatók volnának, tehát a Btk. 248. §. első bekezdése szerinti ténykedésük az 1880. évi XXXVII. tcz. 40. §. 1. pontjának különös rendelkezése értelmében a sajtójogi felelősség és hatáskör keretén kivül torlandó meg. De nem menti a vádlottakat az 1848. évi XVIII. tcz. 43. §-ának rendelkezése sem, mert az eljárás folyamán megállapittatott, hogy vádlottnak üzlete csaknem kizárólag a lefoglalt bűnjelekkel való üzérkedésre volt berendezve és ennélfogva ő nem rendes könyvkereskedőnek, hanem ugyanazon törvényczikk 45. §-ában emiitett zugkönyvárulónak volt tekintendő. (1897. okt. 12. 8826.) — E vétségre a járásbíróságok hatáskörét az 1897: XXXIV. t.-cz. 18. §. 5. pontja is föntartotta. Sajtóvétség miatt a tettes mellett a felbujtó és bűnsegéd felelősségre nem vonható. Az esküdtszékhez ily értelmű kérdés nem intézhető. 415. C: Az 1848. évi XVIII. tcz. a, nyomtatvány utján elkövetett büntetendő cselekményeknél közreműködő személyek felelősségét másaként szabályozza, mint a közönséges büntetőjog a közönséges bűncselekmények részeseinek felelősségét. A Btk. általános felelősségi rendszere helyébe korlátolt felelősséget léptetett és 13., illetőleg 33. §-aiban felsorolta azon személyeket, kik a sajtóvétségért kizárólag felelősséggel tartoznak. Ehhez képest a Btk.-et életbe léptető 1880 : XXXVII.