Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

156 St. 13. §. t.-cz. 7. §• 2. bekezdése azt rendelte, hogy a Btk.-nek a személyi felelősségre vonatkozó azon rendelkezései, melyek a sajtótörvény fent idézett §-aival ellentétben állanak, alkalmazást nem nyerhetnek. A sajtótörvény 13. és 33. §-ai csak egyféle cselekvést ismernek s fokozatosan, de tettesként büntetik az ott megjelölt személyeket. A nyomtatvány utján elkövetett büntetendő cselekményeknél tehát a törvény nem ismer felbujtási vagy bünsegédi részességet, miből — tekintettel a Btk. 1. §-ára és a Bp. 1. §-ára — az következik, hogy dr. Sch. M.-t a vádba helyezett sajtó vétségében való felbujtási részesség czimén Bem bünperbe fogni sem ezen alapon elitélni nem lehetett, minthogy a vád tettességre is irányul. Az anyagi büntető jogok fenn kifejtett szabályából kell kiindulni az esküdtekhez intézendő kérdések feltevésénél is. A Bp. 335. és következő §§-ai értelmében ugyanis az esküdtekhez csak oly tényálladékra lehet kérdést intézni, melyet a törvény büntetendőnek nyilvánit; mert a kérdéseket a cselekménynek a törvényben meghatározott alkotó elemei szerint kell szerkeszteni; ki van tehát zárva, hogy az esküdtekhez nem büntetendő tényálladékra nézve kérdést lehessen intézni. Minthogy pedig a jelen esetben alkalmazandó sajtótörvény a sajtó vétségre való felbujtás tényálladékát büntetendő cselekménynek nem nyilvánitja, sőt annak büntethetőségét az 1880: XXXVII. tcz. 7. §-a egyenesen kizárja, az ily tényálladékot tartalmazó kérdés feltevése, a mint ez dr. Sch. M.-ra vonatkozólag a IV. kérdéssel tétetett, a Bp. 355. § parancsoló rendelkezésébe ütközik. Nem szenvedhet kétséget, hogy ez az eljárás a vád érdekeit sértette; mert a szabálytalan kérdés feltevése által lehetővé tétetett, hogy az esküdtek oly tettben mondják ki dr. Sch, M.-t bűnösnek, a melynek; törvény szerinti következménye az lett volna, hogy vádlott a Bp. 274. §. 2. bekezdése alapján fölmentessék. A szabálytalan eljárás tehát a Bp. 428. §. 4. pontjának semmiségi esetét állapítja meg. Ezekhez képest az esküdtbíróság ítélete a főtárgyalási eljárással együtt a Bp. 437. §. 2. bekezdése alapján megsemmisíttetett és uj eljárás és határozat hozatal rendeltetett el, még pedig mindkét vádlottra vonatkozólag azért, mert vádlottak egységes cselekmény miatt, mint tettestársak vádoltatnak s ügyük különválasztása nem lehetséges. (1903. nov. 25. 5920.) = L. a következő határozatot is. 416. C: N. E. vádlottra vonatkozólag a czikk tekintetében a vád tárgya az, hogy N. E. e czikket A. E.-al együtt, mint «szerzőtárs>'tette közzé; a vád e tartalmának felelt meg a III. számú főkérdés, melyre az esküdtek nemmel válaszoltak. Ugyané vádlottnak ugyanazon cselekményére vonatkozólag azonban az esküdtbíróság feltette a IV. számú kisegítő főkérdést is, mely N. E.-nek az A. E- cselekményében való bünsegédi részességére (Btk.