Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

116 Uzsora T. 2. §. mán, miután az elsői birós. megitéllte a 770 frtot, akként egyezett ki vádlottal, hogy az Ítélet ellen bejelentett felebbezését visszavonja, tartozása és a költség fejében pedig 530 frtot fizet; de minthogy kellő időben ez összeget sem fizette meg: vádlott ellene a jogerős itélet alapján 770 frt erejéig végrehajtást intézett, mire őt sértett uzsora miatt feljelentette. A b.-gyulai tsz. vád alá helyező határozatot hozott. Nagyv. T.: A terheltnek az a cselekménye, hogy a szállítást nem teljesítő Gy. ellen a 70 mm. búza szállítása iránt pert indított s a marasztalt ellen a megállapított 770 frt készpénzbeli egyenérték erejéig végiehajtást vezetett, mint a búzaáraknak 1897. nyarán beállott előre nem látott felszökkenéséből eredő nyereség érvényesítése az uzsora vétségének megállapítására azért nem alkalmas, mert a vagyoni előny nem a Gy. szorultságának felhasználásából eredt, sőt azt a feltevést, hogy a vádlott a Gy. szorultságából magának uzsorás hasznot akart Volna szerezni, megczáfolja a terhelt azon eljárása is, hogy Gy.-vel — bár a felebbezés visszavonásának feltétele alatt — tehát még peres és kétségesnek tekintett követelésére nézve 530 írtban egyezett ki az eddig fölmerült költségekkel együtt, s így az egyezségileg leszállított 70 frt költség levonásával, Gy. a buza egyenértéke fejében 400 frtot kötelezett fizetni, ami mm.-kint 1 frt 77/i° kr. nyereségnek, a per és végrehajtási költség le nem szállított összegét véve számításba, pedig 78 kr. nyereségnek felel meg, azonban ennek fizetésére 1898. augusztus 15-ig, tehát a következő évi búzatermés betakarításáig terjedő haladékot nyert, s minthogy annak megállapítására, hogy a terhelt az áruszerzési kötést csak színlelte s az alatt tulajdonképpen uzsorás kölcsönügylet rejlett volna, magának Gy. vallomásálban sem foglaltatik semmi támpont, mert maga Gy. is azt adja elő, hogy ő pénzszerzés végett előre eladott 70 mm. buaát, s nem hoz fel semmi oly adatot, melyből arra lehetne következtetni, hogy terhelt előre látta, hogy Gy. a búzát szállítani nem lesz képes, sőt maga Gy. azt adja elő, hogy neki 150—350 mm. búzája szokott teremni; az áruszerzési kötésben pedig szintén nem foglaltatik oly kikötés, mely terheltet feljogosítaná arra, hogy a búzaáraknak reá nézve káros hanyatlása esetén a vételtől Gy. kárára elállhassou. Ennélfogva a vádlott cselekményében még ha bizonyítható volna is az, hogy a panaszolt gabonaügyletek kötésénél Gy. szorultságát tudta, s annak felhasználásával magára nézve előnyösebben kötötte meg az ügyletet, mint ezt a más eladókkal elérnie sikerült, az uzsora vétségének alkotó elemei fenn nem forognak. Ez okokból terhelt ellen a bűnvádi eljárást meg kellett szüntetni. (1899. jul. 24. 3007. sz.) C: Hh. (1899. nov. 15. 10748. sz.) 340. Te me vári T.: Az elsőbiróságnak határozatát megváltoztatja s a bűnvádi eljárást megszünteti, mert a sértett felek nem saját termésüket, hanem a termelő megjelölése nélkül általában adtak el búzát a váűottnak, oly megállapodások mellett, hogy a vádlott abban az esetben, hal a sértett felék a búzát az annak szállítására meghatározott időV