Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Uzsora T. 1. §. 105 és gondozása utijn napjára 50 krt kötött ki magának. Vádlott a gondozás czimén kikötött fenti összeget panaszostól soha sem követelte, sőt annak érvényesítését meg sem kísérletté, a kikötött összegből panaszos \adlottnak egy krajczárt sem adott. A szekszárdi tsz. arra való tekintettel, hogy panaszos azon állítása, mintha ő a visszatartott kredencznek kiadatását a hátralékos lakbértartozásnak lefizetése után kérelmezte volna, mivel sem igazoltatott; az uzsora vétségének tényál'alékát nem találta igazoltnak. B p e s t i T.: Tekintve, hogy a v. által visszatartott kézizálog egy pohárszékből és egy szekrényből állott, mely tárgyak semmiféle költséges kezelést nem igényelnek: kétségtelen, hogy vádlott 42 forintnyi követelése fejében minden napra 50 krajczárt igértetett meg magának kamat gyanánt és ezen kamatot «kezeléd költségnek» nevezte el; tekintve, hogy a 42 forintnyi tartozás 'után naponként 50 krajcárnyi kamat olyan túlságos vagyoni előny, mely a kézizálog által teljesen biztosított hitelezéssel semmi arányban nem áll; tekintve, hogy a sértett fél házbérét nem tudván megfizetni, azon eshetőség előtt állott, hogy bútorait elárverezik s ezen szorult helyzetében íogad'ta el a fizetési halasztásért a jelzett terhes feltételt; tekintve, hogy az idézett törvényczikk 1. §-a szerint az uzsora tényálladékához nem kívántatik meg az 'uzsorás követelés érvényesítése, illetve az uzsorás kamat követelése vagy behajtása, hanem ezen tényállás teljesen feníorog, mihelyt a hitelezés vagy fizetési halasztás a törvényben jelzett feltételek mellett megadatott; vádlottat az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. §-a alapján az uzsora vétségében vétkesnek kellett kimondani. C: HL (1889. nov. 15. 5674. sz.) 320. Sértett 1893. évi június 10-én háza építésekor özv. G. G.-nétől 200 frtot vett kölcsön, félévre 35% kamat kikötése mellett, ki ennek fedezetére egy 1893. évi deczember 10-iki lejáratú 235 írtról kiállított váltót vett tőle, s midőn 1893. évi deczember 10-én a váltót kifizetni nem tudta, özv. G. G.-né egy ujabb, 1894. évi június 10-iki lejáratú 200 frtos fedezeti váltó mellett nemcsak a lejárt 35 írt félévi kamatot fizettette le, hanem az 1894. évi június hó 10-ig járó kamat fejében még 30 frtot fizettetett vele. Vádlott az eljárást 1895. évi június 9-ig folytatta. Az egyletnél Malek Berl másodrendű vádlott mint özv. Gancz Gerschné elsőrendű vádlott sáfirja közvetítőként szerepelt, ö vette át a pénzeket és váltókat. A m.-szigeti tsz. M. Berlvádlottat is tettesként Ítélte el. Debreczeni T.: Minthogy M. Berl a kölcscnad'ott öszszegeknek részben sem volt tulajdonosa s a kölcsönadás körül özv. G. Gerschné cselekményét cs'upán szándékosan előmozdította: annálfogva az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatni, M. Berl vádlottat az uzsora vétségének a B. T. K. 69. §. 2. pontja szerinti részességében bűnösnek kimondani kellett. (1898. jan. 5. 5121. sz.) C: Hh. (1899. ápr. 6. 9144/98. sz.) 321. Az alsófoku bíróságok M. H. közreműködését tettes cselekedetnek minősítették.