Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

96 Uzsora T. 1. §. 294. Temesvári T.: A sértett nem panaszolta, hogy a kérdéses hitelezés szorultságának felhasználásával történt volna; e szerint tehát az uzsora vétségének egyik lényeges alkateleme hiányzik. A sértett fél panaszával csakis azt akarja elérni, hogy vádlott a szóban forgó követelés behajtását halaszsza időre, amelyre a kamatok előre megfizettettek; e kérdés jogosultságának eldöntése pedig nem bűnvádi, hanem polgári peres eljárásra tartozik; az uzsora vétsége tehát meg nem állapitható. (1892. szept. 6. 4383. sz.) €.: Hh. (1892. decz. 16. 10973. sz.) 295. C: Az 1883. évi XXV- t.-cz. 1. §-a szerint meghatározott uzsora vétségét minden többi ismérvek fenforgása esetén se állapítja meg az a Iciselekmény, melyet valaki nemi a más szorultságának, könnyelműségének vagy tapasztalatlanságának felhasználásával követ el. Tekintve, hogy ebben az ügyben a tábla a Btk. megfelelő rendelkezéseinek alkalmazhatóságára lényeges körülmény megállapítását mellőzte, mert ítéletében nem tüntette fel, hogy a vád tárgyává, tett cselekmény B. A. vádlott részéről Sz. M. szorultságának, könnyelműségnek vagy tapasztalatlanságának felhasználásával volt-e elkövetve: ennélfogva a B. P. 437. §. 5. bekezdése rtelmben a Téé. ítéletét megsemmisíteni s uj eljárást elrendelni kellett. (1901. június 4. 3425.) 296. C: Minthogy az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. §-ában meghatározott uzsora vétségét a törvény szavai szerint az követi el, aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, hitelez vagy ád fizetési halasztást, — eme szavakból világos, hogy minden többi ismérvek netalán való fenforgása esetén sem létesül az uzsora vétsége, ha a hitelezés vagy a fizetési halasztásadás nem szorultságban levőnek, vagy könnyelműnek, vagy tapasztalatlannak — a szorultság, könnyelműség, vagy tapasztalatlanság felhasználásával — történt, minthogy a kir. tábla által valóknak elfogadott tények között egy sincs olyan, amelynek alapján azt lehetne megállapítani, hogy Sz. M. megszorult, vagy könnyelmű, vagy tapasztalatlan volt mikor a vádlott neki hitelezett, vagy mikor neki fizetési halasztást adott; ugyanis: a «szorultság» szó nem azonegy fogalmat fejez ki még a «szükség» szóval sem, mert csak az mondatik szorultságban levőnek, aki elkerülhetlen, vagy fenyegető szűkség nyomása alatt szenved; önként értendő tehát, hogy vádlott részéről a vád alapjául szolgáló teJfct a nem is létezett szorultság vagy könnyelműség, vagy tapasztalatlanság felhasználása utján elkövethető sem lehetett. Ezek szerint a vád alapjául szolgáló tett, az uzsoravétséghez szükséges alapfeltétel hiányában, az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. §-ában meghatározott uzsora vétségét nem állapítja meg. (1902. jun. 30. 6352.) 297. Vádlott az egyik sértettnek 40 kor. készpénzt, a másiknak 30 kor. értékű terményt adott kölcsön, s kamat fejében ezek ingatlanát 8 éven át oly módon használta, hogy ez ingatlanért évi 14 kor. haszonbért és igy