Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

68 Btk. 69. §. sértés bűntettében a Btk. 69. §. második pontja alapján mondatik ki bűnösnek. (1895. okt. 15. 6680. sz.) Bünsegély mulasztás által. 220. C: L. P. és L. S. vádbeli cselekménye abban áll, hogy ők, mint kirendelt soros éjjeli őrök, az I. G. elleni lopásra indult vádlottakkal találkoztak, ezeket megkérdezvén, mi járatban vannak, ez utóbbiak elmondták nekik, hogy L. G.-t meglopni indultak, felhiván egyúttal a nevezett őröket, hogy álljanak félre, s ne lássák a történendőfcet. Ez utóbbiak a felhívásnak engedve, a lopást nemcsak nem akadályozták, hanem annak véghezvitele után, a zsákmánynyal hazatérő tolvajokkal ismét találkozva, azoktól a lopott dolgok egy részét, e dolgok lopott voltát tudva, megszerezték és felhasználták. Ezen cselekménynek a Btk. szempontjából való meghatározásánál L. P. és L. S.nak a kérdéses időbeli személyes minősége döntő sulylyal bir; mert általános jogszabály, hogy a ki azt teszi, amit tenni jogosítva van, vagy aki azt mulasztja el, a minek megtételére kötelezve nincs: azt azért, amit tesz, illetőleg azért, amit tenni elmulaszt, felelősség, különösen pedig büntetőjogi felelősség nem terheli. És minthogy arra, hogy valaki valamely büntetendő cselekmény elkövetését megakadályozza, vagy hogy a tudomására jutott büntetendő cselekményt, illetőleg annak elkövetőit a hatóságnak feljelentse, a törvényben különösen meghatározott esetek kivételével, büntetés súlya alatt álló általános kötelezettség nem áil fenn és a nevezett vádlottakat, habár a lopás tervezett elkövetéséről ennek megkezdése előtt biztos tudomással birtak és habár ezt maguk a lopni indult tolvajok mondották meg nekik, — azért, mert a cselekményt nem akadályozták meg, illetőleg ennek megakadályozását meg nem kisérlették, vagy mert azt nem jelentették fel: általános szempontból, bűnvádi felelősségre vonni, mulasztásukat büntetendőnek kimondani nem lehetne. Minthogy azonban L. P. és L. S. a kérdéses időben, hatósági közegek és az ezen hivatással járó külön kötelezettségek teljesítésére kötelezve voltak: ebből önként következik, hogy a nevezett vádlottak magatartása és eljárása nem a polgárokra nézve általában irányadó szabályok, hanem a közhatósági közegekre nézve fennálló külön rendelkezések szempontjából Ítélendő meg. Ezen szempont figyelembevételével kétségtelen az, hogy a Btk. 471. §-a ezen vádlottak cselekményére igenis alkalmazandó. De a többször nevezett vádlottak kötelességszegése oly cselekedetnek vagy mulasztásnak is bizonyul, mely a lopásnak, a tolvajok által elkövetését, minden esetre tudva és szándékosan előmozdította, illetőleg könnyítette. Minthogy pedig valamely bűntettnek vagy vétségnek szándékos előmozdítása, illetőleg könnyítése a Btk. 69. §-a 2. pontja szerint a bünsegélyt állapítja meg: ennélfogva L. P. és L. S. a Btk. 471. §-a alá eső vétségen felül, a Btk. 69. §-a 2. rendelkezése alapján az I. G. ellen elkövetett lopásban, mint bűnsegédek is bűnösöknek voltak kimondandók. (1886. febr. 16. 10507/82. sz.)