Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

64 Btk. 69. §• cselekménye minősíthető, mert való ugyan, hogy orgazda minőségben is szerepelt; az orgazdaság azonban a betöréses lopásban való részességnél enyhébben büntetendő cselekményt képezvén, az orgazdaság csak mint eszmei bűnhalmazat a Btk. 95. §-a értelmében forog fenn. (1881. 9704. szám.) 205. C: Aki olyan dolgot,a melyről tudja, hogy lopás következtében jutott birtokosa kezéhez, vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy annak elidegenítése körül közreműködik, nem orgazda akkor, ha a lopás elkövetése iránt a tolvajjal megelőzőleg egyetértett. Mert megelőző egyetértés fenforgása mind az orgazdaságot, mind pedig a bűnpártolást kizárja. Aki megelőző egyetértés mellett bár utólagosan közreműködik: az bűnsegéd. (1883. aug. 29. 8114. sz.) = Azonos: C. 1884. decz. 6 5455., — C 1889. szept. 10. 1229- sz-, — C 1889. okt. 24. 3977. és 9480. sz., — C 1890. nov. 26- 11,079- sz. (v. tanácsolta a tettesnek, hogy kereskedő-segédnek álljon be, ott lopjon s a lopandó áruk értékesítését előzetesen magára vállalta. Nem orgazda, hanem lopásban bűnrészes), — C. 1891. márcz. 11 8357/1890., C 1892. decz. 23. 5166. sz, — Szegedi T. 1893. szept. 18. 3695. sz-, C hh. 1894- jun- 13. 11,260/1893. sz. 206. Az első- és másodbiróság íelbujtást állapított meg. C: Vádlott cselekménye a Btk. 69. §. 2. pontja alapján minősíttetik lopásbani bünrészességnek. Mert azon beismert tette, hogy N. J.-nak &[ káros pinczéjének hollétét megmutatta, s hogy azt mondotta, hogy azon pinczéből lophatnak, a reábirás, felbujtás fogalmának nem felel meg, s csupán a ldpás elkövetésének szándékos előmozdítását képezi. (1889. márcz. 12. 7126/88. sz.) 207. T. J. és B. K. vádlottak lopási szándékkal mentek sértett lakására, s miután azt zárva találták, elsőrendű vádlott az ablakot benyomta 6 azt kinyitván, másodrendű vádlott bemászott a szobába, az ajtót belülről kinyitotta s elsőrendű vádlottat azon bebocsátotta- Itt, nehogy kívülről észrevétessenek, az ablakokat párnákkal betömték, azután lámpát gyújtva, a kutatáshoz fogtak. Mielőtt azonban pénzre akadtak volna, T. J.-t félelem szállotta meg és elment, mig másodrendű vádlott tovább kutatott s egy ládában káros pénzét, számszerint 225 frtot, megtalálta. A pénzt elvitte s utóbb társával a lopott pénzen megosztozott, a mennyiben neki 110 frtot adott át. — Az elsőbiróság T. J. vádlottat a lopásban társtettesnek mondotta ki. A Kassai T. ennek a vádlottnak cselekményében önkéntes elállás alapján nem büntethető kisérletet, — de a pénz elfogadásában orgazdaságot látott. C: Tekintve, hogy T. J. elsőrendű vádlott a lopás elkövetésére nézve B. K. közvetlen tettessel előzetes egyetértésben volt, s hogy a lopás véghezvitele körül nevezett tettesnek segédkezet nyújtott, illetőleg a lopást tettleg előmozdította; és tekintve, hogy az ellopott pénzben B. K. utóbb osztozott: mindkét alsóbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával nevezett T. J. elsőrendű vádlott a Btk. 333. §-ába ütköző s a 334. és 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének! a 69. §. 2. pontja szerinti részességben mondatik ki bűnösnek. (1893. jan. 11., 1892. évi 7223. sz.)