Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 365. §. 733 rögtön észrevette a hiányt s a színházba visszatért, de itt vádlottat QegyEzedő) már nem találta. Vádlott lakására ment tehát másnap reggel s ott tőle értékeit a készpénz kivételével, amelyet vádlott az éj folyamán elmulatott, visszakapta. Bpestitsz. : Az esetet lopásnak (Btk. 343., 334. §§.) minősítette, mert sértett azonnali visszatérésével birtoklása fentartását mutatta ki és vádlott a felügyelete alatt levő helyen talált idegen dolgot feletteseinek beszolgáltatni lett volna köteles s a pénz elmulatása az eltulajdonitási czélzatot bizonyítja. Bpesti T.: Hh. C.: Vádlott cselekményéből hiányz'.k a más birtokából való elvétel ténye. Az nem képez lopást, hanem a Btk. 365. §-ában meghatározott jogtalan elsajátítást. (1898. j'un. 16., 535.) 2127. Vádlott mint bérkocsis, L. N.-nét a vasútállomásról K. í.-né lakására szállította Útközben a kocsi olyant zökkent, hogy a kocsin levő ékszerdoboz a földre esett s a benne levő ékszerek kiszóródtak. Vádlott lovait megállítva, a kocsiról leszállott s az ékszereket felszedve, a dobozzal együtt azokat L.-nénak átadta, aki a doboz tartalmát megvizsgálván, azt gondolta, hogy ékszerei mind megvannak s ezért vádlottnak a lovábbhajtást (megparancsolta. Ezen eset után másod- vagy harmadnapra vádlott gyalog menvén, midőn arra a, helyre ért, hol az ékszerdoboz leesett, a földön egy gyémántkővel kirakotl arany fülbevalót talált. A fülbevalót magához véve, azt Kassán értékesíteni próbálta, de ekkor, 1898 januárban, elfogatott és a fülbevaló tőle elkoboztatott. Vádlott e cselekménye elkövetését beismerte, de azzal védekezett, hogy ő a fülbevalót uratlan tárgynak gondolta annál is inkább, mert L.-né, midőn a neki visszaadott ékszerdobozt átvizsgálta, nem mondotta, hogy abból valamely ékszer hiányzik. C: L.-né sértettnek 250 írtra becsült fülbevaló ékszere annak tartályából a nyílt utczán esvén ki, az a hely, ahová az ékszer leesett, a sértett uralma alatt nem állott. A sértett, habár abban a vélelemben, hogy széthullott ékszerei mind feltaláltattak, az ékszerek leesésének helyéről eltávozott és azon a helyen másnapon sem kereste elvesztett ékszerét, noha annak hiányát már észrevette, miből önként következik, hogy a sértett maga sem tartotta az ékszert uralmi körében levőnek, mert annak tudatával, hol hagyta el azt, nem bírt. Ennek folytán az volt megállapítandó, hogy a sértettnek birtoklása az uralmi köréből kiesett ékszerre nézve megszűnt s ennek következtében, habár a vádlott tudhatta, hogy a kérdéses ékszert L.-né vesztette el, mégis a vádlott az ékszert nem a sértettnek birtokából vagy birlalatából vévén el, azt nem lopta, hanem a sértett birtokából kiesett, tehát a sértett által elvesztett ékszert találta, de 8 napon belül azt sem a hatóságnak, sírni az elvesztőnek át nem adván, azt jogtalanul elsajátította. (1901. márcz. 21. 8609/900.) A hasonló eseteket, melyekben lopás állapíttatott meg, lásd a 333. §-nál