Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

62 Btk. 69. §• ép ugy az abban való részességhez nem szükséges az eredmény előidézésének czélba vétele; tekintetbe véve, hogy mindazok, a kik halált okozó szándékos sértés elkövetésére S'zándékosan befolytak, a nem szándékolt halálos eredmény miatt is ugy felelősek, mint a tettes; ehhez képest kétségtelen, hogy a Btk. 306. §-ának esetében nem a sértés jellege, hanem csak az a határozó, vajon a sértés halált okozó volt-e vagy sem és L. A. vádlott cselekményének megbirálásánál a Btk. 73. §-ának rendelkezése figyelembe sem vehető. (1891. márcz. 6. 9523/1890. sz.) = Azonos: C. 1892. jun. 27. 2073. sz., — Bp. T. 1892. szept- 26. 5846. sz. (a kir. ítélőtábla a Btk. 306. §-a esetében a bünsegélyt (azért, mert biinsegélyről csak szándékos cselekménynél lehetne szó, nem tekinti kizártnak). G. hh. 1893. jun. 22. 794. sz. Ujabban ez az állandó gyakorlat. = Ellenkező: C. 1883. jun. 22. 6787. sz. («képtelenség, h. vlki «szándékosan mozdítsa elő v. könnyitse» a 306. §. alá eső bűntett elkövetését, a halálnak a tettes szándékán kívüli bekövetkezésétől föltételezett bűntett létrejöttéd), — C. 1882. máj. 2. 4333. sz. h) személyes szabadság megsértésénél ; 198. C: Minthogy N. T. harmadrendű vádlott M. L. sértettet a kérdéses alkalommal és időben hatalmába nem kerítette vagy le nem tartóztatta, hanem ama ténykedése által, hogy szánjával a hely színére hajtott azon czélból, hogy vádlotttársai a sértettet a szánra feltehessék és ekként elvihessék, csak a vétség elkövetését szándékosan előmozdította: ennélfogva N. T. harmadrendű vádlott a Btk. 321. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségének a Btk. 65. §-a értelmében való kísérletében mint a Btk. 69. §-a második bekezdése szerinti részes mondatik ki bűnösnek. (1898. jan. 5. 3829/1897. sz.) 199. C.: Személyes szabadság megsértése esetében segéd az, ki az elhurczolás ideje laílatt a lovakat tartja. (1897. jan. 27. 3739/96. sz.) i) lopásnál; 200. C: B. F. udvarába Cs. F. mászott be, s míg ez ott a lopást elkövette, addig H. J. a köztük létrejött megállapodás folytán a kerítésen kívül őrt állott. E szerint kétségtelen, hogy H. J. a Cs. F. által elkövetett lopás bűntettét szándékosan csak előmozdította, de reá nem alkalmazható a Btk. 70. §-a. (1882. jun. 1. 4099. sz.) = Azonos: C. 1882. máj. 24. 917. sz. (v. őrt állott és a hust (elvinni segített), — 0. 1889. jul. 23. 6506. (v. testével fedezte a tettest s őrt állott), — C 1892 okt. 27. 3597. sz. (őrt állott), — 0. 1896október 7. 2523. sz., — CL 1897. decz. 28. 3639. sz. 201. Az alsóbiróságok ugyanazon tényállás alapján tettességet állapítottak meg. C: Vádlott B. F. azon időben, midőn D. P. és R. E. Sz. J-nak általuk feltört kamrájába behatoltak, és ott a husnemüeket ellopták, nem volt bent a kamrában, hanem kint az ablak előtt tartózkodott, és a lopást elkövető bűntársai által az ablakon át kiadott husnemüeket átvette és azokat elvitte.