Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 359. §. 721 Zilahi tsz.: A Btk. 359. §-ának az az intentiója és czélja, hogy a végrehajtató jogait védelmezze s követelését biztositsa. A jelen esetben a végrehajtató takarékpénztár jogai meg nem sértettek, mert vádlott az őt terhelő követelést teljesen kifizette s igy a végrehajtató takarékpénztár megkárosítást nem szenvedett. Semmivel sincs igazolva, hogy vádlott a lefoglalt két lovat a maga részére jogtalan vagyoni haszon szerzése s a végrehajtató megkárosítása czéljából adta el. Büntethető cselekmény fent nem forog, ennélfogva vádlottat a vád alól a Btk. 75. §-a alapján felmenteni kellett. C.: hh., mert: vádlott cselekményében a Btk. 75. §-a szerinti szándékosság hiányzik. (1900. ápr. 24. 12446/99.) = Azonos: C. 1897. decz. 28. 1854., mely esetben a kapott vételárból csakis az árvereltető felülfoglaltatók követelései voltak kifizethetők. — C. 1888. febr. 28. 6687., 1892. aug. 1. 2218-, C. 1892. okt. 6. 1925., mely esetekben vádiolt a becsértéket meghaladó fizetéseket teljesített a végrehajtatok részére. — C. 1889. jun. 3. 5825/1888., C. 1890- ápr. 15. 550. 2084. Vádlott üzleti árui többszörösen le- és felülfoglalva voltak. Árverést csak a felülfoglaltatók kértek. Vádlott az árukat az árverés elől eladta s a vételárat az árverést nem kért alapfoglaltatók kielégítésére, házbér- és adófizetésre fordította. Szegszárdi tsz.: A Btk. 359. §-a szerinti sikkasztás miatt ítélte el a vádlottat. Pécsi T.: Hh. C.: Hh., azzal, hogy a felülfogialás az alapfoglalással a zálogjog lényegére nézve megegyez s az a körülmény, hogy a vádlott a felülfoglalt ingók értékét nem saját czéljaira, hanem árverést nem kért más hitelezői követeléseinek a törlesztésére fordította, csak mint enyhítő körülmény vehető figyelembe. (1900. máj. 23. 9666.) Az eddigi esetekben kifejezésre jutott elvvel ellenkező elvi alapon áil a köv. eset: 2085. Vádlott a nála lefoglalt és nála hagyott 200 K. értéket meghaladó szilvaizt az árverés előtt elidegenítette. A vételárt tartozása részben való törlesztésére fordította és utólag az egész tartozást kifizette. C: A cselekmény (Btk. 359. §.) a lefoglalt ingóságnak a vádlott által jogtalanul történt elidegenítésével befejeztetett GS £IZ El körülmény, hogy vádlott az eladás utján befolyt összeget a tartozás részben való törlesztésére fordította, a vádbeli cselekmény tényálladékát nem zárja ki. (1901. nov. 13. 6757.) = Azonos: C. 1893. márcz. 21. 1732. = A kérdésben teljesen ingadozó gyakorlat észlelhető. Ujabb időben ugyanis a gyakorlat azzal a felfogással szemben, hogy a foglalás egyszerűen a hitelező jogai megvédésére van hivatva, s igy a lefoglalt tárgyaknak az árverés elől való elvonása egyedül a hitelező érdekeit sérti, azt a felfogást is követi, hogy a végrehajtási sikkasztás a hatósági intézkedés tekintélyét sérti, tehát közérdeket sért. Ez a szigorúbb felfogás vonja aztán maga után azt ;i természetesen szigorúbb következményt is, amely szerint t. i. a kapott vételárnál: a hitelezők kielégítésére való fordítása nem szünteti meg az eladás büntetendőségét. Ez az ujabb szigorú irányzat azonban még tökéletesen nem győzedelmeskedett és az ellenkező enyhébb felfogás ma is számtalan cserben érvényesül. DÖHtvénytár. 4<?