Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

720 Btk. 359. §. gitette ki, a végrehajtató aránylag csekély követelésének fedezetével nem gondolva, magát a bűnvádi per hátrányos következményeinek kitenni akarhatta volna. Mindezen ténykörülményekből a 0. azt a következtetést vonta le, hogy vádlottnak abban a cselekményében, hogy a lefoglalt ingók egy részét eladta és az árverés elől elvonta, a végrehajtató vagyonjogi érdekeinek megsértésére irányuló czélzat nem foglaltatik, ily czélzat nélkül pedig a vádlott terhére rótt cselekménynek büntetendő tényálladéka létre nem jöhet. (1903. szept. 3. 7422.) 2081. C: Az, ki a hatósági zár alá vett takarmányt és a kicsépelt gabona szalmáját a lefoglalt tehén eltartására forditja és a lefoglalt gabonanemüeket az önfentartás ösztönének kényszere alatt családja nyomorának enyhítésére használja, nem cselekszik ^jogtalanul», miért is a lefoglalt dolgoknak a most jelzett körülmények közt való eltulajdonítása nem esik a Btk. 359. §. alá. (1883. nov. 22. 7134.) = Azonos: C. 1889. okt. 8. 2373. 2082. Vádlott az S. P. által ellene 200 frt s jár. miatt folytatott végrehajtási ügyben 1889. nov. 25-én nála lefoglalt s 652 frtra becsült ingó tárgyakat két nap múlva, 1889. november 27-én I. B.-nek 862 írtért élés átadta. S. P. igénykeresetet támasztott. Vádlott S. P. követelését az igényper folyamán kifizette. Fiumei tsz.: A C. ismételten kimondotta, hogy a Btk. 359. §-ába ütköző sikkasztás esete fenn nem forog, ha az adós a lefoglalt tárgyak elidegenítése után azoknak árát tartozása kifizetésére haszr nálja fel. A jelen esetben az eladási árnak egy ilyen közvetlen és haladéktalan felhasználása fenn nem íocog ugyan, hanem fenforog a joghatályában és következményeiben hasonló tény, hogy vádlott egynéhány hónappal a lefoglalt tárgyak eladása után végrehajtató követelését kifizette. Felmentés. B p e s t i T.: Vádlott cselekménye a Btk. 359. §-ban meghatározott cselekménynek ismérveit teljesen kimeríti, mert egyáltalán nem forog fenn az| aizü elset, hogy vádlott az eladás folytán kapott vételárt és nyomban az eladás után a hitelező kielégítésére fordította, s mert a hitelező má,r az által is kárt szenvedett, hogy a beadott igénykereset folytán az akkor még ki nem fizetett követelését nem érvényesíthette. Ily körülmények között a követelésnek későbben történt kiegyenlítése a bűntett tényálladékát nem zárja ki, hanem a bűntett által okozott kár jóvátételének fogalma alá esik; ez pedig1 vádlott büntetlenségét nem eredményezheti. Vádlottat bűnösnek mondta ki. C: A T. ítéletét hh. (1896. máj. 19. 724.) 2083. A vádlott ellen kitűzött árverés megtartható nem volt, mert a lefoglalt két lovat vádiott eladta. Vádlott a két lóért kapott 300 írtból 200 frtot befizetett a végrehajtató takarékpénztárnál tartozásának apasztására, 100 frtot pedig a, lovak hátralékos vételára fejében fizetett el. Később vádlott a végrehajtató takarékpénztárnak az 54 frt hátralékos követelését a költségekkel együtt a főtárgyalás előtt teljesen kifizette.