Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 359. §. 719 A végrehajtási sikkasztás büntetlensége. (Károsító czélzat hiánya; az eladott dolog vételárának a hitelezők kielégítésére fordítása; oly tárgy eladása, mely nélkül is fedezetet nyert a követelés; a foglalás és árverés közti idő hosszúsága; a hitelezők beleegyezése a lefoglalt dolog eladásába; a lefoglalt tárgy helyettesítése más dologgal.) 2078. C: Nem büntethető az, aki a lefoglalt dolgokat nem azért adta el, hogy ez által a hitelező eljárását meghiúsítsa s neki kárt okozzon. (6687/87.) [) , , ; =-- Azonos: C. 1888. évi 3825. 2079. Vádlottnál először a B. és F. czég eszközölt végrehajtást. A lefoglalt ingóságot felülfoglalta M. P., de ezen felülfoglaltató egyúttal még aiapfogialást is eszközölt az 1—8 tételig összeirt ingókra. A felül- és illetve lefoglalt ingókra azután még Cz. J., majd Sch. Zs. és később mások eszközöltek felülfoglalást. Vádlott az M. P. által 1—8 tételig lefoglalt ingókból 329 kor. 90 fillér becsértéküt elidegenített és ezek a vádlott ellen tartott árveréskor hiányoztak. C: Ez a tény a Btk. 359. §-ába ütköző bűncselekmény ismérveit nem meríti ki, mert vádlott M. M.-nak, Cz. J.-nek és Sch. Zs.-nek az ingók becsértékénél magasabb összeget fizetett és mert a jelzett ingók elidegenítése az első foglaltatót, B. és F.-t nem érdekelte, mert ők az elidegenített ingókat nem foglalták le s így a vád alapjául szolgáló cselekményben a kárositási , czélzat fel nem ismerhető. (1902. okt. 22. 9147. sz.) i Mi ! 2080. Vádlott ellen a b—i takarékpénztár 9369 K. 60 fill. és jár. iránt kielégítési végrehajtást vezetett s 24,889 K. értékű ingóságait foglaltatta le. A követelés időközben törlesztés folytán 4377 koronára apadt le. Vádlott a lefoglalt ingók nagy részét még az árverés előtt E. L.-nak eladta s ez által az árverés icdől elvonta. Meg van állapítva azonban az is, hogy vádlott adósságainak rendezése s hitelezőinek kifizetése czéljából ingatlanait E. L.-nak haszonbérbe adván, gazdasági felszerelését 38,807 K. 50 fillérért E. L.-nak eladta és a vételárból felvett 23,807 K. 50 fillért, ugy a hátralékos vételár törlesztésére kapott és értékesített 9000 koronáról szóló váltó értékét is zálogjoggal nem biztosított hitelezőinek fizette ki, a vételárból még hátralévő 60Ö0 koronát pedig, a végrehajtató addig még ki nem elégített követelésének kifizetésére szánta. E terve azonban nem sikerült E. L. ama ténye következtében, hogy vádlottnak két váltóját beváltván, vádlott ellenében beperesitette és a gazdasági felszerelés vételárának ezt a 6000 kor. hátralékát végrehajtás utján lefoglaltatta. C: Semmi oly tény nemi állapíttatott meg, mely arra utalna, hogy vádlott a végrehajtásilag lefoglalt gazdasági felszerelést a végrehajtató követelésének kijátszása és saját személyes előnyének előmozdítása végett adta volna el. Vádlott a fenmaradt 6000 K. vételárhátralékkal a végrehajtató követelésének még akkor fennállott részét teljesen fedezettnek s kifizethetőnek tarthatta. Tekintve vádlott társadalmi' állását, okszerűen fel nem tételezhető, hogy vádlott akkor, mikor a zálogjoggal nem bíró hitelezőket a lefoglalt felszerelés vételárát jóval meghaladó összegben elé-