Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

718 Btk. 359. §. sikkasztási cselekmények valamelyikét elkövette volna. (1899. ápr. 9. 11671/98.; 2072. C: A végrehajtási jegyzőkönyv szerint 40.000 tégla 400 frt értékben és 20.000 cserép-tégla 200 frt értékben vétetett zár alá. Vádlott azonban azt állítja, hogy csak 20.000 tégla és a 5600 cseréptégla foglaltatott le. A bírósági, végrehajtó beismerte, hogy a téglákat a foglalás alkalmával meg nemi számlálta, hanem azokat csak szemmérték után f oglalta le. Ily körülmények közt vádlottnak az az állítása, mikép a lefoglalt téglából csak körülbelül 10.000 darabot használt fel építkezésre, megczáfoltnak nem tekinthető, (1899. okt. 20. 9556.) 2073. C: A szoros zár alkalmazása vagy nem alkalmazása a lefoglalt ingók elidegenítése kérdésénél (Btk. 359. §.) közömbös. (1900, máj. 23. 9666.) = Kivétel e szabály alól az az eset, ha nyilt üzletben levő ing-óságok foglaltatnak le, melyekre nézve a végrehajtó a szoros zárt elrendelni köteles (1881 :IA. t.-cz. 75. §.). A végrehajtási sikkasztás elkövetésének módja és bizonyítéka; megállapítása árverés megkísérlése nélkül. 2074. Vádlott az árverés megkísérlésekor a felvett jegyzőkönyv szerint azt adta elő. hogy a bíróilag zár alá vett s a sikkasztás bűntettére való figyelmeztetés mellett nála hagyott tehenet az árverés előtt eladta. B p e s t i T.: Ezzel szemben hatálytalan az a védelem, hogy iá lefoglalt tehén a megkisérlett árverések alatt s utóbb is mindig a vádlott birtokában volt; mert a sikkasztás elkövetéséhez elég, ha az árverés megkísérlésekor vádlott azt állította, hog^ a tehenet eladta; mert ezzel azt a visszakövetelésre jogosított előtt eltagadta. C: Hh. (1889. febr. 13. 6224/88. sz.) = Azonos: C. 1895. nov. 14. 11,142., midőn vádlott a lefoglalt állatokat az árverés elől a legelőre hajtotta ki s a végrehajtó kérdésére azok hollétének tudását tagadta. — C. 1897. ápr. 8. 5779/1896. 2075. C: Vádlott a nála lefoglalt és nála hagyott fogatot se el nem tulajdonította, se el nem zálogosította, hanem ideiglenesen használta azt, mint még sajátját. Vádlott e cselekményében a Btk1. 355. §-ában meghatározott sikkasztásnak a 359. §. esetében is megkívántató leglényegesebb ismérve: a jogtalan eltulajdonítás hiányozván, vádlottnak cselekménye büntetendő cselekményt nem' képez. (1892. okt. 5. 8303.) 2076. C: Az a körülmény, mikép a lefoglalt tárgyak az árveréskor vádlott házánál nem voltak feltalálhatók, nevezetesen marhára nézve, még nem bizonyítja azoknak elidegenítését. (1898. aug. 30. 7809/97.) 2077. C: A Btk. 359. i§-ába ütköző sikkasztás tényálladéka megállapítható a nélkül is, hogy az árverés megkiséreltetett volna. (1892. jan. 15. 3710/91.)