Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 69. §• 57 egyedül az bírta s csakis az bírhatta a bűntett elkövetésének elhatározására, hogy B., a kitől egyedül függött a véghezvitelnek lehetővététele, nemcsak biztosította őket hozzájárulásáról, hanem egyenesen felhívta, buzdította őket a bűntett elkövetésére. A segéd közreműködése accessorius, másodrendű lévén, ez oly támogatásban és előmozdításban áll, 'mely nélkül a bűntett még mindig elkövethető. Ha azonban a közreműködés olyan, hogy a nélkül a bűntett elkövetése lehetetlen, hogy azt e nélkül a tettes el sem határozhatta, ha tehát az elhatározást egyedül azon közreműködés teszi lehetővé, melytől a tervelő szándéka és a viszonyok szerint a kivihetőség első sorban függ, akkor ezen közreműködésnek felajánlása és az illető személynek e körüli tevékenysége nem segítése többé a büntettet különben is elkövetőknek, hanem egyenes rábírása az e nélkül el nem határozott, sőt elhatározva nem is lehető tervelőnek az elhatározásra és a kivitelre. Minthogy pedig a rábírás képezi a felbujtást és minthogy annak cselekvősége, a ki a fentebb meghatározott módon egyenesen és szándékosan oka volt a bűntett elkövetésére való elhatározásnak, tényleg és valódilag rábírást képez: ez okból az imént megjelölt cselekvőség nem a segélyt, hanem a felbujtást állapítja meg. (1884. jan. 29. 12194/83. sz.) Felbujtás azáltal, hogy a cselekmény megengedettnek tüntettetik föl. 183. C: Helyesen minősíttetett A. G. cselekménye a sikkasztásra való felbújtásnak, mert az eljárás adatai szerint M. azáltal indíttatott annak elkövetésére, hogy A. G. e cselekedetet a büntető törv. súlya alá nem esőnek tüntette föl, mi nem egyéb, mint a Btk. 69. §. 1. pontja szerinti reábirás. (1899. ápr. 27., 1898. évi 11,883. sz.) Felbujtás megállapítása a körülményekből. (Hamis tanuzás.) 184. C: F. F. volt az alp. a K. Á. által 466 írt 06 kr. iránt indított perben. Az ő érdekében tett B. M. és E. S. hamis tanúvallomást. Az alsóbiróságok F. F.-et, mint segédet mondották ki bűnösnek; miután azonban nem lehet feltenni, hogy B. M. és E. S. a F. F. felhívása sőt kitanitása nélkül tettek vagy tehettek volna hamis tanúvallomást F. F. perében ennek javára, a hamis tanuzásra való ilyen felhívás akkor, ha a hamis tanuzás csakugyan elkövettetett, megállapítja a Btk. 69. §. 1. pontjában említett rábírást. A M. J. ellen B. M. által indított polgári perben E. S. és F. F. a hamis tanúvallomást B. M. érdekében tették. És miután fel nem tehető-, hogy a nevezett tanuk B. M. felhívása, sőt kitanitása nélkül tették volna hamis vallomásukat, B. M.nak ez a Itievékenysége pedig a Btk. 69. §. 1. pontjában emiitett reábirást megállapítja: B. M. és F. F. tehát mint felbujtók és pedig miután mindegyikük 2—2 tanút bujtott fel, 2—2 rendbeli hamis tanuzás bűntettében voltak bűnösnek kimondandók. (1899. nov. 21. 1769. sz.) Felbujtást meg nem állapító cselekmények. 185. Bpesti T.: A felbujtás, a reábirás fogalmilag azt tételezi fel, hogy a felbujtó tevékenysége a tettesre elhatározólag hatott légyen 6